Kiválóan követhető, rendkívül könnyen nézhető kosztümös film Cromwell (Tim Roth) és Fairfax meg Fairfaxné, na és nem utolsósorban I. Karcsi főszereplésével. Az ábrázolás néha ismeretterjesztő filmes rekonstrukció érzetét keltette, helyenként történelemkönyvi hangulatú mondatokkal. Na de no para, működött ez, nem kell félni tőle, nézzétek meg nyugodtan.
Az angol polgárháborúból max. 1-2 rövid gondolatfoszlány lehet meg annak, aki esetleg figyelt a történelemórán, és nem a pad alatt játszott – tisztelet a hobbitörténész kivételnek. Úgyhogy nem haszontalan behúzni egy filmet az akkori történésekkel kapcsolatban, különösen, ha abban Tim Roth is szerepel.
A cselekmény történelmileg nem maradéktalanul pontos, és nyilván a jellemrajzok is elnagyoltak, van ugye a király, aki tökkelütött módon ragaszkodik az isteni küldetéstudatához, Fairfax, a diplomatikus bölcs hozzáállású figura, aki kompromisszumkész, a neje két kapura játszik, Cromwell meg már szinte egy véresszájú kunbéla némi paranoiával és pszichopatikus személyiségjegyekkel. Ennél nyilván kicsit komplexebb volt az egész, de mindegy is.
Londonban elég egyszerűen és vadnyugati módon ment akkoriban a politizálás, de azért a parlamenti demokrácia már akkor is előrébb tartott, mint Magyarországon a 21. században. Bár azért a fékek és ellensúlyok rendszere nem volt tökéletes ott se, Cromwell eléggé nagyot tudott belekakkantani a ventilátorba.
Kiválóan követhető, rendkívül könnyen nézhető kosztümös film Cromwell (Tim Roth) és Fairfax meg Fairfaxné, na és nem utolsósorban I. Karcsi főszereplésével. Az ábrázolás néha ismeretterjesztő filmes rekonstrukció érzetét keltette, helyenként történelemkönyvi hangulatú mondatokkal. Na de no para, működött ez, nem kell félni tőle, nézzétek meg nyugodtan. Az angol polgárháborúból max. 1-2 rövid gondolatfoszlány lehet meg annak, aki esetleg figyelt a történelemórán, és nem a pad alatt játszott – tisztelet a hobbitörténész kivételnek. Úgyhogy nem haszontalan behúzni egy filmet az akkori történésekkel kapcsolatban, különösen, ha abban Tim Roth is szerepel. A cselekmény történelmileg nem maradéktalanul pontos, és nyilván a jellemrajzok is elnagyoltak, van ugye a király, aki tökkelütött módon ragaszkodik az isteni küldetéstudatához, Fairfax, a diplomatikus bölcs hozzáállású figura, aki kompromisszumkész, a neje két kapura játszik, Cromwell meg már szinte egy véresszájú kunbéla némi paranoiával és pszichopatikus személyiségjegyekkel. Ennél nyilván kicsit komplexebb volt az egész, de mindegy is. Londonban elég egyszerűen és vadnyugati módon ment akkoriban a politizálás, de azért a parlamenti demokrácia már akkor is előrébb tartott, mint Magyarországon a 21. században. Bár azért a fékek és ellensúlyok rendszere nem volt tökéletes ott se, Cromwell eléggé nagyot tudott belekakkantani a ventilátorba.