És mindig van tovább

2021.08.30 23:39 Sachiko Olvasottság: 830x

4

Sok háborús filmet láttam már. Tényleg. Van pár kedvencem, mondanom sem kell, ez a darab közöttük van. Háború. Általában valamelyik fél szemszögéből szemléljük az eseményeket, és értelemszerűen az a fél testesíti meg a jókat, az ellenség meg nyilván a gonosz. Háború. Sok jelentés lehet hozzá kapcsolni. És ez a film valami újat tett le az asztalra.

Más a szemszög. Egy egyszerű katona nézőpontjából tekintünk a csatatér szörnyűségeire. Egy közkatona életét szemlélhetjük a földi pokolban. Ha úgy vesszük, ő egy "senki". Egy a sok közül. Mit számít? És mégis, a neve fennmaradt, és nemcsak. Desmond Doss neve időtálló fogalommá vált, melyre minden ember büszke lehet. Igen, mindenki. Ő nemcsak azoknak lehet a példaképe, akik fegyver helyett a fáslit veszik kézbe, vagy ellenkezőleg, puskával a kezükben harcolnak, hanem azoknak is, akik éppen egy irodában vagy laborban dolgoznak, tanítanak vagy kétkezi munkával keresik a mindennapit.

Hős. Ő egy igazi hős. Kitartása, szilárd elhatározottsága, segítőkészsége, mások iránti empátiája, határozottsága, kötelességtudata, önzetlensége, célja és akarata méltán lehet vezérsugara bárkinek, aki ezen a földön él, és embernek vallja magát.

Ki az ellenség? Azok, akik más nyelven beszélnek? Akik a csatatér másik oldalán állnak? Vagy a saját társaim, azok, akikkel együtt harcolok? A feletteseim, akiktől a parancsot kapom, akiknek úgymond a kezükben van az életem? Ki barát és ki ellenség? Ki jó és ki rossz? Mi a háború? Miért van háború? Ezeket a kérdéseket mind felveti ez a film. Vajon tényleg nekünk van igazunk?

Igaz történet alapján. Szeretem, mikor valós alapokon nyugszik egy történet. Persze a valóság más, mint a film, a kettő nem összekeverendő, de még csak nem is összehasonlítható. Az viszont fantasztikus, hogy valóban vannak emberek, akik képesek változtatni, akármilyen alacsony a társadalmi besorolásuk (akiket úgymond: kutyába se vesznek).

Fontos szerepet kap a hit. Hogy ki miben hisz, azt maga dönti el. Azonban hinni kell. Anélkül nem lehet emberként élni, nem lehet annak megmaradni. Figyelni kell a jelekre. Semmi sem történik ok nélkül. Mindennek van következménye. Erre is jó példa A fegyvertelen katona "legendája".

A főszereplőnk alakja jól kidolgozott. Megismerjük a háttértörténetét, és végigkövetjük a jelenét. Ő a fő lényeg. A többi szereplő csak annyiban érdekes, amennyiben általuk Desmond jelleme, természete egyre jobban világossá válik. Hű önmagához, hű a szeretteihez, hű a barátaihoz, hű a társaihoz, hű az ellenségeihez, senkit sem árul el, még ha az életét teszi is kockára ezáltal.

Ebben a filmben a háborúnak egy másik oldalára vetül fény. Itt az életek megmentése az egyetlen járható út, és nem azok elvétele. A tiszta lelkiismeret az egyedüli, ami alapján döntést lehet hozni.

Ami még összegzésre vár: a zene és a képkockák összhangot alkotnak. A filmezési szögek és a vágások nagyon jók, a látvány és a történet egyedi. Ezt a filmet nemcsak látni, hanem érezni lehet. Szavakkal talán lehetetlen kifejezni, de átélni annál inkább át lehet az egészet, az első másodperctől az legutolsóig. Ez a film a háborúnak egy másik arcát mutatja meg. Mindenki lehet ellenség, és mindenkit érdemes megmenteni. Bárkiből lehet akárki.

Mindazoknak ajánlom ezt a filmet, akik úgy érzik, szeretnének látni egy olyan harcot az ellenséggel, egy olyan földi poklot, amelyben az emberi életek nem elhanyagolhatók, nem veszhetnek kárba, egy olyan háborút, amelyben életeket mentenek. Ajánlom azoknak, akik elgondolkodnak azon, miért van háború, mi a háború, létezik-e jó és rossz, mi helyes és mi helytelen.

"Végtére is, háborúk azért történnek, mert mindkét fél igaz." - Bleach | Az Ezeréves Vérháború