Nagyon sok olyan hírt olvastam, hogy sokszor a nézőközönség nem merte végignézni a filmet. Azt hittem, ez is egy újabb marketinges fogás csak, amikor a film elején megjelent az igaz történet alapján felirat, nem fűztem túl sok reményt a filmhez. Tévedtem! Verónica (Sandra Escacena), Lúcia (Bruna González), Irene (Claudia Placer) és Antoñito (Iván Chavero) karakterei ízig-vérig kidolgozottak. Dinamikus összhangban állnak egymással, az első perctől úgy érzi az ember, hogy egy madridi család szegényes, de egymás szeretetétől átitatott otthonába csöppentünk. A díszletek gyönyörűek, a film hozza a 90-es évek hangulatát. A film legnagyobb ereje abban rejlik, hogy a gyerekek iszonyatosan jól játszanak. A filmet körbelengi egy erős, nyomasztó atmoszféra, amely a végletekig kitart. Nem egy egyszerű horrorfilmről beszélünk, társadalmi mondanivalója nagyobb, mint gondolnánk. A magára hagyott gyerekek démonai, számunkra is testet öltenek és míg édesanyjuk dolgozik, a testvérek szörnyei kilépnek az árnyékból. Verónica terhe, hogy három testvére mellett elszalad az élete, fiatalkorát nem élheti meg úgy mint a többiek. Az események gyorsan követik egymást, nincs egy felesleges párbeszéd sem. Végig feszes tempójú, itt-ott belefutunk egy jump scare-be, de teljesen a helyén vannak. A film vége megdöbbentő, általában, ha igaz történet alapján készült filmeket látunk tudni szeretnénk mi az igazság. Mindenkinek jó nyomozást kívánok az 1991-es madridi sajtóanyagokban.
Nagyon sok olyan hírt olvastam, hogy sokszor a nézőközönség nem merte végignézni a filmet. Azt hittem, ez is egy újabb marketinges fogás csak, amikor a film elején megjelent az igaz történet alapján felirat, nem fűztem túl sok reményt a filmhez. Tévedtem! Verónica (Sandra Escacena), Lúcia (Bruna González), Irene (Claudia Placer) és Antoñito (Iván Chavero) karakterei ízig-vérig kidolgozottak. Dinamikus összhangban állnak egymással, az első perctől úgy érzi az ember, hogy egy madridi család szegényes, de egymás szeretetétől átitatott otthonába csöppentünk. A díszletek gyönyörűek, a film hozza a 90-es évek hangulatát. A film legnagyobb ereje abban rejlik, hogy a gyerekek iszonyatosan jól játszanak. A filmet körbelengi egy erős, nyomasztó atmoszféra, amely a végletekig kitart. Nem egy egyszerű horrorfilmről beszélünk, társadalmi mondanivalója nagyobb, mint gondolnánk. A magára hagyott gyerekek démonai, számunkra is testet öltenek és míg édesanyjuk dolgozik, a testvérek szörnyei kilépnek az árnyékból. Verónica terhe, hogy három testvére mellett elszalad az élete, fiatalkorát nem élheti meg úgy mint a többiek. Az események gyorsan követik egymást, nincs egy felesleges párbeszéd sem. Végig feszes tempójú, itt-ott belefutunk egy jump scare-be, de teljesen a helyén vannak. A film vége megdöbbentő, általában, ha igaz történet alapján készült filmeket látunk tudni szeretnénk mi az igazság. Mindenkinek jó nyomozást kívánok az 1991-es madridi sajtóanyagokban.