Már akkor gyanús volt ez a film számomra, amikor elolvastam Murakami szan rövid novellácskáját, mert nagyon kiváncsi voltam arra, hogyan lehet ebből a nyúlfarknyi szösszenetből két és fél órás filmet forgatni. Aztán Cannes-ban a tömjénező kritikák miatt újabb kétségeim támadtak, mert amit ennyire dícsérnek azt miért is nem díjazták? A FIPRESCI díjon kívül egy hivatalos technikai díj volt a hozadéka! Hozzzájutva a filmhez azon csodálkoztam, hogy - elnézést kérve - ilyen bamba tekintetű, állandóan tátott szájú színészt (Yoo Ah-In) tettek meg az egyik főszereplőnek. Egy retardált karakterre remek választás lett volna, de egy jövendő íróra! Partnernőjére pedig remekül illik Kariinthy után szabadon: „A szeretőm egy fiús (görög) koreai lány.” Ne legyen minden nőnek Anita Ekberg méretű keble, de azért egy kis pattanásnyi domborulat egy nőnél túlságosan kevés. No meg a cselekmény, illetve annak a szinte teljes hiánya. Az ilyen meditatív hosszú beállításokkal operáló daraboknak nem én vagyok a célközönsége. Egy újabb olyan film, amellyel szemben értetlenül állok: ugyan mitől mestermű, milyen értékei jogosítják fel arra, hogy Dél-Korea hivatalos jelöltje legyen 2019-ben az Oscar-díj "Legjobb idegen nyelvű film" kategóriájában?
Már akkor gyanús volt ez a film számomra, amikor elolvastam Murakami szan rövid novellácskáját, mert nagyon kiváncsi voltam arra, hogyan lehet ebből a nyúlfarknyi szösszenetből két és fél órás filmet forgatni. Aztán Cannes-ban a tömjénező kritikák miatt újabb kétségeim támadtak, mert amit ennyire dícsérnek azt miért is nem díjazták? A FIPRESCI díjon kívül egy hivatalos technikai díj volt a hozadéka! Hozzzájutva a filmhez azon csodálkoztam, hogy - elnézést kérve - ilyen bamba tekintetű, állandóan tátott szájú színészt (Yoo Ah-In) tettek meg az egyik főszereplőnek. Egy retardált karakterre remek választás lett volna, de egy jövendő íróra! Partnernőjére pedig remekül illik Kariinthy után szabadon: „A szeretőm egy fiús (görög) koreai lány.” Ne legyen minden nőnek Anita Ekberg méretű keble, de azért egy kis pattanásnyi domborulat egy nőnél túlságosan kevés. No meg a cselekmény, illetve annak a szinte teljes hiánya. Az ilyen meditatív hosszú beállításokkal operáló daraboknak nem én vagyok a célközönsége. Egy újabb olyan film, amellyel szemben értetlenül állok: ugyan mitől mestermű, milyen értékei jogosítják fel arra, hogy Dél-Korea hivatalos jelöltje legyen 2019-ben az Oscar-díj "Legjobb idegen nyelvű film" kategóriájában?