A film sok tekintetben tévedés, de még így is kiemelkedik a magyar filmgyártás mezőnyéből. Az egyik hibája a szokatlanul gyenge grafika. Ennek az az oka, hogy a filmen négy grafikus dolgozott, szemben például az Avatárral, amin több mint háromszáz. A film lassan készült el, közel tíz év alatt. Ez nagyon hosszú idő. Csodálom, hogy nem adták fel fél úton. Ha megtették volna, akkor mi is szegényebben lennénk egy élménnyel.
Mit tartogat számunkra a film? Nem az előzetesből fog kiderülni. Olyan, mintha az előzetes egy másik filmről szólna. Nagyon fura volt összevetni a filmmel. Szinte fájdalmas az ellentét. Az előzetes egy sodró lendületű akciófilmet sejtet, míg a film valójában egy gigantikus látomás egy világról, ahol minden valakié. Ezen azért hamar túltettem magam. Ami a helyszínt illeti, az kiváló választás volt. A kutatóközpont épülete pont olyan, mint amilyennek egy modern irodának lennie kell. Nyitott, jól átlátható és őrizhető, nagyszerűen illeszkedik a film mondanivalójához. Egy katonai erődítmény, aminek az a fő célja, hogy aminek bent kell maradnia, az ott is maradjon.
A film felépítése olyan, mint egy erős látomás. Mint egy kirakós, aminek eldugták a megoldását. Könnyű sétának tűnik, de mégis erőltetett menet. Ahogy halad az idő előre, úgy kellene, hogy összeálljon a történet, de ez nem akar megtörténni. Valahol a 60. perc környékén már kezdett nyomasztóan kínos lenni ez a levegőben lógás. A végére kitisztult a kép, de akkor már nehéz volt visszaemlékeznem a kulcsmomentumokra. Egy futurisztikus montázst kaptunk sorsokkal és vágyakkal. Itt jegyezném meg, hogy a mai filmekre olyan általánosan jellemző LMBTQ és szex kimaradt belőle, ami üdítően hatott rám. Lehet, hogy így Amerikában lehetetlen lesz a filmet bemutatni, de nagy kárt tett volna benne, ha értelmetlen és oda nem illő dolgokkal próbálják meg teletűzdelni. A film látomás szerkezetébe kiválóan beleillik némi kuszaság, némi logikátlanság és persze a mindenütt jelen lévő nagy testvér érzete. Néhány jelenet értelmét és szerepét a film végére sem sikerült megértenem. Ez hagyott egy kis hiányérzetet bennem.
A film mondanivalója még ma is aktuális. Ki irányít kit? Miért teszi, és kötelező-e felszabadítani magunkat? Egyfajta rabszolgavízió ez, amit már sokan feldolgoztak. A rabszolga áhítozik a szabadságra, a szeretetre és arra, hogy jobbá tegye a világot. A főhős is vágyik erre. Rájönni, hogy egyszerű programok és parancsok utasítják minden gondolatunkat és tettünket, több, mint kényelmetlen érzés. Azonnali dühöt és bosszúvágyat szül. Ha ez megmentő komplexussal párosul, akkor azonnal elindul az emberiség megmentésére. Ettől lesz a film kiszámíthatóan egyszerű és mégis bájos.
A szereposztással teljesen elégedett voltam, egy kivétellel: Csősz Boglárka nekem nagyon kilógott a filmből. A többieknél megvolt az összhang és jól mutattak együtt a jelenetekben. Akinek szépnek kellett lennie, az szép volt. Akinek dörzsölt manipulátornak kellett lennie, az az volt. Csak egy-két jelenetnél vettem észre, hogy a több szereplős dinamika megbicsaklott és kínos feszengéssel próbálnak úrrá lenni a helyzeten. Volt, hogy a párbeszéd, volt, hogy az interakció volt béna. A bénázásnak van helye egy vígjátékban, de ez nem annak készült. Örülök, hogy vállalta mindenki a rá osztott szerepet, mert ezzel is egy nagy lépést tett előre a magyar filmgyártás, hogy bebizonyítsa: sci-fi műfajban is tudunk fogyaszthatót alkotni. Hálát adtam Peter Noelnek, hogy olyan művészfilmet készített, ami számomra is fogyasztható és izgalmas tudott maradni, mert nem fulladt bele önnön nagyszerűségébe. A filmben megfogalmazott erős társadalomkritika miatt a 16-os korhatárt jogosnak éreztem. A finom utalások és fricskák kellemes élménnyé varázsolják a filmet.
Negatívumként azt tudom felhozni, hogy a történetbe foglalt hosszas titkolózás miatt fáradtan vagy akciófilmre várva hamar elkezdi keresgélni a kikapcsoló gombot a néző, majd azzal az élménnyel távozik, hogy ez már megint egy hulladék magyar film volt, mint az összes többi. Nem tudom őket hibáztatni, mert ehhez a filmhez türelem kell az elejétől a végéig.
Sci-fi kedvelőknek ajánlom a filmet, mert egy kicsit a Kiálts farkast című alkotás modern Budapestjét eleveníti fel, bár részletgazdagságban nem éri utol. Társadalmi problémákról hosszasan beszélgetni tudóknak is ajánlom. A többieknek csak annyit mondok, hogy tartsanak ki a végéig a jutalomért. Nem érdemes félbe hagyni a filmet.
