Nincsen rózsa tövis nélkül, avagy fojtogatja ugyanezt a virágot némileg a 3.5 órás monstre játékidő, de még így is az év egyik legjobb filmje!
Persze mi mást várnánk Martin Scorsesétől és két harcostársától, a kezdetek óta vele tartó De Nirótól és a New York Bandáikor megismert DiCapriótól? A remek alakítások sorát pedig Lily Gladstone gyarapítja, aki szerintem jó eséllyel pályázik majd a 2024-es Oscar-gálán egy szobrocskára.
Nem tudom, készült-e már ennyire eposzi film a rasszizmusról, ráadásul ilyen remek minőségben. Imádtam, ahogy sok jelenet be volt világítva: egy irányból érkezett fény a szereplők arcára, így az egyik fele mindig kicsit sötétbe burkolózott, mintha azt üzente volna vele Scorsese, hogy senki sem csak jó vagy csak rossz.
Az FBI embereinek megjelenésével azonban elkezd kicsit kisiklani a prezentáció, de a tárgyalást feldolgozó részre mondanám igazán, hogy rövidebb, feszesebb módon kellett volna feldolgozni. A zárás, melyben maga a rendező is megjelenik, viszont egészen zseniális húzás volt, így bár inkább az utolsó harmaddal voltak problémáim, mégsem álltam fel rossz szájízzel utána.
Fontos beszélni a szinkronról, hiszen Robert De Niro új hangot kapott. Az előzetes elég ijesztő volt ebből a szempontból, a teljes filmhez készített magyarításban viszont már abszolút megállja a helyét Márton András.
Az év egyik eseményfilmje a Megfojtott virágok, amire abszolút érdemes jegyet váltani, az Oppenheimer után ugyanis újabb igaz történeten alapuló művet kaptunk lehengerlő minőségben!
Nincsen rózsa tövis nélkül, avagy fojtogatja ugyanezt a virágot némileg a 3.5 órás monstre játékidő, de még így is az év egyik legjobb filmje!
Persze mi mást várnánk Martin Scorsesétől és két harcostársától, a kezdetek óta vele tartó De Nirótól és a New York Bandáikor megismert DiCapriótól? A remek alakítások sorát pedig Lily Gladstone gyarapítja, aki szerintem jó eséllyel pályázik majd a 2024-es Oscar-gálán egy szobrocskára.
Nem tudom, készült-e már ennyire eposzi film a rasszizmusról, ráadásul ilyen remek minőségben. Imádtam, ahogy sok jelenet be volt világítva: egy irányból érkezett fény a szereplők arcára, így az egyik fele mindig kicsit sötétbe burkolózott, mintha azt üzente volna vele Scorsese, hogy senki sem csak jó vagy csak rossz.
Az FBI embereinek megjelenésével azonban elkezd kicsit kisiklani a prezentáció, de a tárgyalást feldolgozó részre mondanám igazán, hogy rövidebb, feszesebb módon kellett volna feldolgozni. A zárás, melyben maga a rendező is megjelenik, viszont egészen zseniális húzás volt, így bár inkább az utolsó harmaddal voltak problémáim, mégsem álltam fel rossz szájízzel utána.
Fontos beszélni a szinkronról, hiszen Robert De Niro új hangot kapott. Az előzetes elég ijesztő volt ebből a szempontból, a teljes filmhez készített magyarításban viszont már abszolút megállja a helyét Márton András.
Az év egyik eseményfilmje a Megfojtott virágok, amire abszolút érdemes jegyet váltani, az Oppenheimer után ugyanis újabb igaz történeten alapuló művet kaptunk lehengerlő minőségben!