Az 1987-es Alan Parker által rendezett Angyalszív bizonyára az egyik legmeghatározóbb film volt a műfaján belül, amit valaha láttam! A műfajára azért nem árt egy kicsit kitérni, mert szerintem egyáltalán nem egy könnyen behatárolható alkotás lenne, hisz rengeteg műfaji keveredés jellemezte jelen filmünket! Van itt a klasszikus krimiket megidéző detektívtörténet, aztán az 50-es és 60-as évek tipikus film noir stílusjegyei is legalább annyira megtalálhatóak benne, mint akár a misztikum vagy a némi horror jellegzetességek! Mindezek stílusok keveredése egy közel két órás alkotásban nem feltétlenül biztos, hogy sokaknak maradéktalanul elnyerheti majd a tetszését, mégis nálam sikerült működőképes elegyet alkotnia és ez nem feltétlenül a története miatt volt! Bár be kell hogy valljam, hogy a film története nézeti magát, mégis valahogy egy kicsit a közepe felé talán "ellaposodik", de akár nézhetjük úgy is, hogy a fináléjára gyűjtögetett egyfajta energiát, mert hát a film végi katarzist, kegyetlenül az arcunkba vágja a rendező! Nem azt mondom hogy teljes mértékben kiszámíthatatlan lett volna a befejezése, de valahogy mégsem ezt vártuk, illetve a film történetszövése is ügyesen vezeti meg a nézőjét! Volt szerencsém anno olvasni a könyvet amiből készítették a filmet (William Hjortsberg: Bukott angyal című regénye, bár itthon Angyalszívként jelent meg) és sok dologban eltér a filmtől (talán még egy kicsit jobb is, de ez az én személyes véleményem csupán)! Egyértelműen a film képi világa, a hangulata és főleg Robert De Niro és Mickey Rourke színészi alakításaik miatt lehet klasszikusnak nevezni (De Niro tojásfalós jelenete pedig örökké az emlékeim közé éget)! Összegezve erősen ajánlott azon nézőknek, akik kedvelik a misztikus krimiket, főleg ha ehhez még zseniális színészi alakítások is párosulnak!
Az 1987-es Alan Parker által rendezett Angyalszív bizonyára az egyik legmeghatározóbb film volt a műfaján belül, amit valaha láttam! A műfajára azért nem árt egy kicsit kitérni, mert szerintem egyáltalán nem egy könnyen behatárolható alkotás lenne, hisz rengeteg műfaji keveredés jellemezte jelen filmünket! Van itt a klasszikus krimiket megidéző detektívtörténet, aztán az 50-es és 60-as évek tipikus film noir stílusjegyei is legalább annyira megtalálhatóak benne, mint akár a misztikum vagy a némi horror jellegzetességek! Mindezek stílusok keveredése egy közel két órás alkotásban nem feltétlenül biztos, hogy sokaknak maradéktalanul elnyerheti majd a tetszését, mégis nálam sikerült működőképes elegyet alkotnia és ez nem feltétlenül a története miatt volt! Bár be kell hogy valljam, hogy a film története nézeti magát, mégis valahogy egy kicsit a közepe felé talán "ellaposodik", de akár nézhetjük úgy is, hogy a fináléjára gyűjtögetett egyfajta energiát, mert hát a film végi katarzist, kegyetlenül az arcunkba vágja a rendező! Nem azt mondom hogy teljes mértékben kiszámíthatatlan lett volna a befejezése, de valahogy mégsem ezt vártuk, illetve a film történetszövése is ügyesen vezeti meg a nézőjét! Volt szerencsém anno olvasni a könyvet amiből készítették a filmet (William Hjortsberg: Bukott angyal című regénye, bár itthon Angyalszívként jelent meg) és sok dologban eltér a filmtől (talán még egy kicsit jobb is, de ez az én személyes véleményem csupán)! Egyértelműen a film képi világa, a hangulata és főleg Robert De Niro és Mickey Rourke színészi alakításaik miatt lehet klasszikusnak nevezni (De Niro tojásfalós jelenete pedig örökké az emlékeim közé éget)! Összegezve erősen ajánlott azon nézőknek, akik kedvelik a misztikus krimiket, főleg ha ehhez még zseniális színészi alakítások is párosulnak!