Az első évad: átlagos iparosmunka - a színészek közepesek, hozzák a sorozatoktól elvárható minimumot (néhány mellékszereplő egész jó, pl. Tatiana Maslany), a zene és a fényképezés rendben van, a díszletek, ruhák, kellékek stb. jók, értékelhetően emelnek bele klasszikus filmnoir elemeket, de összességében semmi extra. A történet végülis nem lenne rossz, talán annyira nem is lassú, de sok a "ballaszt" benne: az érzelgős dialógusok, nyűglődés, szenvelgés stb. és persze az elmaradhatatlan - és ízléstelenül tálalt - PC... (megtudhatjuk belőle pl. hogy fehér férfi csak velejéig romlott utolsó gazember, vagy felfuvalkodott, hiú intrikus, vagy tehetetlen, szerencsétlen ostoba fajankó, esetleg egy élveteg cinikus lehet, és ott van persze a folyton duzzogó, alkoholista főszereplőnk, aki csak a leszbi titkárnő, és a fekete rendőr segítségével képes boldogulni, és aki folyton bunkóskodik a - kissé maszkulin - mexikói nőjével, aki egyébként leginkább igyekszik a támasza lenni... és még folytathatnám a sorozat kb. negyedét-harmadát kitevő egyéb "érzékenyítő" - irreális - sugalmazások és tartalmak felsorolását). Kamaszkoromban olvastam pár Perry Mason regényt, bár szinte semmire nem emlékszem, arra azért igen, hogy a regényalak intelligensebb, elegánsabb valaki... ez persze elvileg egy előzménysztori (amihez akkor nem ártott volna egy 50 körüli helyett egy 30-as színészt találni...), talán kicsit jobban sikerült volna, ha hűebb a könyvbeli hangulathoz.
Az első évad: átlagos iparosmunka - a színészek közepesek, hozzák a sorozatoktól elvárható minimumot (néhány mellékszereplő egész jó, pl. Tatiana Maslany), a zene és a fényképezés rendben van, a díszletek, ruhák, kellékek stb. jók, értékelhetően emelnek bele klasszikus filmnoir elemeket, de összességében semmi extra. A történet végülis nem lenne rossz, talán annyira nem is lassú, de sok a "ballaszt" benne: az érzelgős dialógusok, nyűglődés, szenvelgés stb. és persze az elmaradhatatlan - és ízléstelenül tálalt - PC... (megtudhatjuk belőle pl. hogy fehér férfi csak velejéig romlott utolsó gazember, vagy felfuvalkodott, hiú intrikus, vagy tehetetlen, szerencsétlen ostoba fajankó, esetleg egy élveteg cinikus lehet, és ott van persze a folyton duzzogó, alkoholista főszereplőnk, aki csak a leszbi titkárnő, és a fekete rendőr segítségével képes boldogulni, és aki folyton bunkóskodik a - kissé maszkulin - mexikói nőjével, aki egyébként leginkább igyekszik a támasza lenni... és még folytathatnám a sorozat kb. negyedét-harmadát kitevő egyéb "érzékenyítő" - irreális - sugalmazások és tartalmak felsorolását). Kamaszkoromban olvastam pár Perry Mason regényt, bár szinte semmire nem emlékszem, arra azért igen, hogy a regényalak intelligensebb, elegánsabb valaki... ez persze elvileg egy előzménysztori (amihez akkor nem ártott volna egy 50 körüli helyett egy 30-as színészt találni...), talán kicsit jobban sikerült volna, ha hűebb a könyvbeli hangulathoz.