Még kisgyerek voltam, amikor először láttam. Apukám ajánlotta, először elleneztem, mert nem tetszett a címe (oké, lehettem 8 éves...). De aztán mégis megnéztem, és mondanom sem kell, egyből beleszerettem.
Mondjon bárki bármit, nekem azóta a kedvenc karácsonyi filmjeim táborát erősíti, és valószínűleg nem mondok vele újat, hogy azon a bizonyos képzeletbeli listán is az első helyen van.
Ezt a filmet valahogy mindig is egy szaloncukorként értelmeztem. A mondanivalója, a csoki része imádnivaló – mondhatunk vagy gondolhatunk néha bármit, de később rájövünk, hogy sokkal fontosabb dolgok is vannak a világon, itt jelen esetben a család.
És ez az egész egy olyan vicces, színes és aranyos papírba van csomagolva, hogy az ember helyenként mosolyog, nevet, vagy a „kritikus” részeknél visítva a röhögéstől ülnek a tévé előtt.
Mondanom sem kell, hogy a színészek által olyan jól megformált szereplők is nagyon karakteresek, és persze a szöveg is óriási (igen, a „Pofa be, roló le!” már lassan egy szállóigévé vált a családunkban :D).
Végül pedig, ez egy örök karácsonyi klasszikus marad, amíg világ a világ.
Még kisgyerek voltam, amikor először láttam. Apukám ajánlotta, először elleneztem, mert nem tetszett a címe (oké, lehettem 8 éves...). De aztán mégis megnéztem, és mondanom sem kell, egyből beleszerettem. Mondjon bárki bármit, nekem azóta a kedvenc karácsonyi filmjeim táborát erősíti, és valószínűleg nem mondok vele újat, hogy azon a bizonyos képzeletbeli listán is az első helyen van. Ezt a filmet valahogy mindig is egy szaloncukorként értelmeztem. A mondanivalója, a csoki része imádnivaló – mondhatunk vagy gondolhatunk néha bármit, de később rájövünk, hogy sokkal fontosabb dolgok is vannak a világon, itt jelen esetben a család. És ez az egész egy olyan vicces, színes és aranyos papírba van csomagolva, hogy az ember helyenként mosolyog, nevet, vagy a „kritikus” részeknél visítva a röhögéstől ülnek a tévé előtt. Mondanom sem kell, hogy a színészek által olyan jól megformált szereplők is nagyon karakteresek, és persze a szöveg is óriási (igen, a „Pofa be, roló le!” már lassan egy szállóigévé vált a családunkban :D). Végül pedig, ez egy örök karácsonyi klasszikus marad, amíg világ a világ.