Solune22

Örök karácsonyi klasszikus
Még kisgyerek voltam, amikor először láttam. Apukám ajánlotta, először elleneztem, mert nem tetszett a címe (oké, lehettem 8 éves...). De aztán mégis megnéztem, és mondanom sem kell, egyből beleszerettem. Mondjon bárki bármit, nekem azóta a kedvenc karácsonyi filmjeim táborát erősíti, és valószínűleg nem mondok vele újat, hogy azon a bizonyos képzeletbeli listán is az első helyen van. Ezt a filmet valahogy mindig is egy szaloncukorként értelmeztem. A mondanivalója, a csoki része imádnivaló – mondhatunk vagy gondolhatunk néha bármit, de később rájövünk, hogy sokkal fontosabb dolgok is vannak a világon, itt jelen esetben a család. És ez az egész egy olyan vicces, színes és aranyos papírba van ... több»

Nagyon cuki. :) Mindig is imádtam. A sok dolog, amiket kiskoromban láttam DVD-n, esetleg tv-ben, Elvis filmjei voltak a kedvenceim, amikbe kislányként persze azonnal beleszerettem. Semmi komolyság, semmi dráma, de romantikus, van történet, zene és persze Elvis. Mi kell még? :)

Nem. Egyszerűen nem.
Vannak azok a filmek, amik láttán elszörnyed az ember, hogy ez mégis kinek az ötlete volt. Hát, ez is abba a kategóriába tartozik. Most még viszonylag friss az "élmény", de kb. úgy emlékszem vissza a filmre, mint egy rohanásra, aminek semmi értelme sincs. Nem tudom, hogy ki volt a célközönség, de az biztos, hogy ez a film messze van a barátságos családi kikapcsolódás kategóriától. Senkinek sem tudom ajánlani sajnos.

Századszorra is élvezetes
Megszámlálhatatlanul sokszor láttam már, de ez is abba a kategóriába tartozik nálam, ami egyszerűen megunhatatlan. Joe-n és Jerryn is rengeteget nevettem, mind a ketten nagy fazonok. A színészi játék zseniális, valamint a látvány is visszaadja az akkori hangulatot. Bármikor meg tudnám nézni ezt az időtálló klasszikust, sosem okoz csalódást!

Érdekes, de jó!
A film története alapból elég érdekes konstrukció, de mindenesetre élvezhető és szerethető. A karaktereket is bírtam, bár igaz, hogy néha vártam a végét. De azért jó és nézhető, akár többször is. 4/5.