A film vizuálisan rendben van, ám maga a történetmesélés, illetve a karakterek koncepciójának kidolgozása nem sikeredett valami túl fényesre. A legnagyobb baj a színészek játékával van: szinte mindig, minden gesztusukat megüli a lapos, recitatív-szerű szövegfelmondás, amellyel a rendező, Michael Radford saját elmondása szerint, a sivárságot igyekezett hangsúlyozni. Holott, talán éppen a legérdekesebb karakterek, Julia és O'Brian szenvedik el a legnagyobb "lobotomizálást": Juliából így kivész az ifjú női nemzedék lázadása, O'Brianből pedig az a karizmatikus, intelligens viselkedéskultúra, amely amúgy a végletekig komformizált társasági-társadalmi közegben megfogja Winston Smith-t. Sajnos, a történet istenigazából nem egy másfél, vagy kétórás mozifilmet, hanem egy sokkal színvonalasabb, három, vagy négy részes televíziós feldolgozást érdemelne.
A film vizuálisan rendben van, ám maga a történetmesélés, illetve a karakterek koncepciójának kidolgozása nem sikeredett valami túl fényesre. A legnagyobb baj a színészek játékával van: szinte mindig, minden gesztusukat megüli a lapos, recitatív-szerű szövegfelmondás, amellyel a rendező, Michael Radford saját elmondása szerint, a sivárságot igyekezett hangsúlyozni. Holott, talán éppen a legérdekesebb karakterek, Julia és O'Brian szenvedik el a legnagyobb "lobotomizálást": Juliából így kivész az ifjú női nemzedék lázadása, O'Brianből pedig az a karizmatikus, intelligens viselkedéskultúra, amely amúgy a végletekig komformizált társasági-társadalmi közegben megfogja Winston Smith-t. Sajnos, a történet istenigazából nem egy másfél, vagy kétórás mozifilmet, hanem egy sokkal színvonalasabb, három, vagy négy részes televíziós feldolgozást érdemelne.