Lehet, hogy olvastam is a S.K. könyvet, az emlékezetemben a Hitler-analógia maradt meg. Egyébként a film meglehetősen TV-játék színvonalú, senki nem mondaná rá, hogy Cronenberg-film. Eléggé untam, de becsületesen végignéztem. Szerencsére nem dominál benne a fantasy-jelleg, csak a „megszokott” természetfeletti adottság, amelyek a korai King-regények mindegyikében előfordul. Itt egy baleset és öt éven keresztül tartó kóma után a főhős látja a jövőt és így meg tud akadályozni egy nukleáris világégést. Sok mozzanat visszaköszön az igazi ponyvák világából (halálig tartó szerelem, a gyerek felkapása, hogy ezzel mentse magát, és az ezt megörökítő fotó lejáratja a szenátusba, illetve az elnöki posztra pályázó főgonoszt).
Lehet, hogy olvastam is a S.K. könyvet, az emlékezetemben a Hitler-analógia maradt meg. Egyébként a film meglehetősen TV-játék színvonalú, senki nem mondaná rá, hogy Cronenberg-film. Eléggé untam, de becsületesen végignéztem. Szerencsére nem dominál benne a fantasy-jelleg, csak a „megszokott” természetfeletti adottság, amelyek a korai King-regények mindegyikében előfordul. Itt egy baleset és öt éven keresztül tartó kóma után a főhős látja a jövőt és így meg tud akadályozni egy nukleáris világégést. Sok mozzanat visszaköszön az igazi ponyvák világából (halálig tartó szerelem, a gyerek felkapása, hogy ezzel mentse magát, és az ezt megörökítő fotó lejáratja a szenátusba, illetve az elnöki posztra pályázó főgonoszt).