Ez nem egy romantikus vígjáték, semmi humoros vagy kimondottan romantikus elem sincs benne, ez egy melankolikus dráma egy nőről, aki nem tud azonosulni a társadalom elvárásaival. Főszereplőnk, Julie csapongó életet él, nem találja helyét egy szakmában sem, és nem találja a szerelmet. Mindig úgy érzi, benne van valamiben, de amint azt a valamit komolyan kéne venni, és mélyebbre kéne ásni, pánikba esik, és elmenekül. Karaktere a társadalmi elvárások és női szerepek mibenlétét kérdőjelezi meg. Miért csinálunk valamit? Azért, mert a közösségünk vagy idegenek vagy a párunk azt mondja, vagy mert mi azt szeretnénk? Julie nem tudja, mit akar, még harminc évesen is az első szerelmet keresi, folyamatosan elbújik a felelősség és a jövő elől, pedig öntudatlanul is jövőképpel rendelkező emberek mellé sodorja az élet. A film azonban nem ad egyenest választ a feltett kérdéseire, a tematizált problémákra. Lezárása mindenféle katarzistól vagy érzelemtől mentes. Julie ugyanúgy távol marad a nézőktől, mint a film elején, és úgy érzem, a rendező nem hozta ki a maximumot az amúgy nagyon érdekes történetéből. A karakterek játéka, főleg Julie-t alakító színésznő mozzanatai nagyon szépek és hitelesek, csak egy csipetnyi meseszerű elemmel. A sztori tempója is kiváló, és bár a lezárást nem sikerült kivitelezni, a film többi eleme magával ragadott és beszippantott. Jó volt látni egy hiteles és emberi karaktert valós problémákon átmenni, és nem a legkielégítőbb vagy romantikusabb megoldást keresve.
Ez nem egy romantikus vígjáték, semmi humoros vagy kimondottan romantikus elem sincs benne, ez egy melankolikus dráma egy nőről, aki nem tud azonosulni a társadalom elvárásaival. Főszereplőnk, Julie csapongó életet él, nem találja helyét egy szakmában sem, és nem találja a szerelmet. Mindig úgy érzi, benne van valamiben, de amint azt a valamit komolyan kéne venni, és mélyebbre kéne ásni, pánikba esik, és elmenekül. Karaktere a társadalmi elvárások és női szerepek mibenlétét kérdőjelezi meg. Miért csinálunk valamit? Azért, mert a közösségünk vagy idegenek vagy a párunk azt mondja, vagy mert mi azt szeretnénk? Julie nem tudja, mit akar, még harminc évesen is az első szerelmet keresi, folyamatosan elbújik a felelősség és a jövő elől, pedig öntudatlanul is jövőképpel rendelkező emberek mellé sodorja az élet. A film azonban nem ad egyenest választ a feltett kérdéseire, a tematizált problémákra. Lezárása mindenféle katarzistól vagy érzelemtől mentes. Julie ugyanúgy távol marad a nézőktől, mint a film elején, és úgy érzem, a rendező nem hozta ki a maximumot az amúgy nagyon érdekes történetéből. A karakterek játéka, főleg Julie-t alakító színésznő mozzanatai nagyon szépek és hitelesek, csak egy csipetnyi meseszerű elemmel. A sztori tempója is kiváló, és bár a lezárást nem sikerült kivitelezni, a film többi eleme magával ragadott és beszippantott. Jó volt látni egy hiteles és emberi karaktert valós problémákon átmenni, és nem a legkielégítőbb vagy romantikusabb megoldást keresve.