Akkor valamit mindjárt az elején szögezzünk le! A hollywoodi stúdiók profittermelő cégekként mindig a látványos, eladható történetek gyártásában voltak érdekeltek. Sosem okozott számukra problémát sem az időutazás, sem a fénysebesség, sem a teleportálás, sem a levitáció. Sőt, a nagy irodalmi műveket is viszonylag szabadon kezelték, ha az üzlet úgy kívánta. A természettudósok, mérnökök, irodalomtörténészek pedig gyakran – a tudomány védelmében – reklámértékű kirohanásokat intéztek egy-egy film ellen. Nincs ez másképp most sem, csak éppen a történészek kapták most meg a magukét. Hiába, a stúdió nem akadémia.
Ridley Scott megengedhette magának azt, amit én a töri érettségin nem. Pedig a középiskolás éveim alatt a dolgozatok és feleletek során én is szívesen hivatkoztam volna művészi szabadságra ahelyett, hogy olyasmiket tanuljak, amik tizenévesen nem igazán érdekeltek. Persze az életutunkat tekintve nem voltunk és nem vagyunk egy szinten a legendás rendezővel, viszont úgy tűnik, a történelmi tények tisztelete távol áll(t) mindkettőnktől.
A Napóleon mint életrajzi film érdekes, eddig nem látott módon ábrázolja a híres hadvezért. Ebben az alkotásban a történelmi legenda lényegében egy stöpszli k*rógép, aki mindig jókor volt jó helyen, ahol megtörténtek körülötte az események, amelyek után learathatta a babérokat. Az, hogy valójában milyen események alakították elképesztő pályafutását (vagy éppenséggel pont ő alakította az eseményeket), az dramaturgiai szempontból úgy tűnik, lényegtelen (bocs, törisek). Minden esetre Scott az összes frusztrációját kiadta ebben a filmben, ami Napóleonhoz (vagy a történészekhez) kötötte.
Ami számomra – az elhanyagolható történelmi hűségen kívül – problémát okozott, az pont a cselekmény következetlensége. Valamiért a jelenetek csak jöttek és jöttek egymás után, de ok és okozati összefüggéseket nem mindig találtam közöttük. (Bezzeg, ha hű maradt volna a rendező a tényekhez, mi?) A látvány viszont többé-kevésbé ellensúlyozta a történet problémás részeit. A csatajelenetek valóban emlékezetesre sikeredtek.
A színészek közül egyikük alakítását sem tudnám kiemelni. Ha nem szólaltak volna meg, a lovakkal egy szinten lehetne őket méltatni. Benne voltak a filmben, és ennyi. Ha Napóleon tényleg olyan fásult lett volna, mint ahogyan Joaquin Phoenix megjelenítette, már a forradalom előszele elfújta volna az emberiség történetéből. A fontos pillanatokban többnyire egy koravén, ecet pali néz befogott füllel a messzeségbe, vagy lovagol a statisztákkal (elnézést, a katonáival).
Vanessa Kirby jó választásnak tűnik korabeli prostituáltak szerepére. Bár Joséphine de Beauharnais szerepére kérték fel, Josefine Mutzenbacher karakterét alakította, de mindegy is. Josefin, Josefin.
Ha valakit nem zavarnak a történelmi tények (vagy azok hiánya), és egy szépen kivitelezett lovas, kardos-k*rós filmet akar látni vastrón nélkül, az tegyen egy próbát Ridley Scott eme feledhető alkotásával.
64 Napóleon (2023)
akció | dráma | életrajzi | háborús | történelmi
Miközben a szívós és rátermett francia hadseregparancsnok, Bonaparte Napóleon (Joaquin Phoenix) gyakorlatilag pillanatok alatt Franciaország császárává emelkedik, egyúttal... több»
Szereplők: Joaquin Phoenix, Vanessa Kirby, Tahar Rahim, Ludivine Sagnier, Alfredo Tavares
