Na erről beszéltem!
Ma ezek lennének a rémisztő, brutális, mondanivalóval ellátott horror mozik?
Ige, és nem is sikerültek olyan rosszul!
Guillermo del Toro: ( mint rendező )
Ördöggerinc, Penge 2, Pokolfajzat, A faun labirintusa, Bíborhegy, A víz érintése, Rémálmok sikátora....
Itt mint producer, és forgatókönyv író vett részt a munkálatokban!
A Rémségek tára epizódjai a horror egy-egy alműfaját idézik meg és forgatják fel. Az egyes részeket maga Guillermo del Toro konferálja fel, ahogy azt Hitchcock is tette a maga 1955 és 1965 között futott antológiájában, az Alfred Hitchcock bemutatjában. Így bár különböző, a műfajban korábban már alkotó, elismert rendezők és írók jegyzik a Rémségek tára részeit, végig érezzük azt a bizonyos, és kissé fura "del Toro-ízt" a sorozaton. Gondosan kimunkált, jól felépített, többnyire okos horrorsztorikra számíthatunk, amelyek jellemzően a klasszikus gótikus vagy okkult szörnyhorror (A 36-os raktár, Temetői patkányok, Pickman modellje), az inváziós sci-fi horror (A boncolás, A bemutató) és a kísértethorror (Álmok a boszorkányházban, A morajlás) szubzsánereit tágítják. A sorból csak a Csadoros vérszívó rendezőjének, Ana Lily Amirpour műve, A külvilág lóg ki, mert ez valójában egy szatíra némi bizarrsággal, de mi ezt nem igazán neveznénk horrornak. A vámpírok rajongóinak nagy bánatára ezeknek a lényeknek a zsánere nem képviselteti magát a Rémségek tárában, de valójában jól megvagyunk nélküle....
Szerintem már kissé unalmasak.....
A Rémségek tára leggyengébb, relatíve legbutább epizódját, a Temetői patkányokat és Amirpour Fekete tükör-részeket idéző szatíráját leszámítva mindegyik történet régivágású, a másik klasszikus antológiára, az Alkonyzónára eléggé emlékeztető, kifejezetten lassan építkező alkotás. Bár egy idő után rájövünk, hogy nagyjából az utolsó harmadukban számíthatunk a pokol teljes elszabadulására, az általában rendhagyó, bár kielégítő, de nyugtalanító, távolról sem boldog befejezésekre....
Vérengzésben és gyomorforgató jelenetekben sincs hiány, de azok eléréséig – tegyük hozzá, szerencsére – mindegyik sztori inkább a feszültség- és hangulatteremtésre, a rejtélyek és a karakterek okos kibontására helyezi a hangsúlyt. Úgyhogy egyesek számára a Rémségek tára elég lassúnak és vontatottnak érződhet mindaddig, amíg el nem fogadjuk, hogy más tempót diktál, mint a mai túlpörgetett filmek és sorozatok.....
Ennek azért egyértelműen megvan a gyümölcse, mivel többnyire rétegzett, nem öncélú, hanem egy nagyon határozott, általában nem didaktikus üzenettel rendelkező sztorik bontakoznak ki előttünk. Még a Temetői patkányok sem annyira ostoba, ha jobban belegondolunk a hullarabló antihősünk szerencsétlenkedésébe, annak ellenére, hogy ez a leginkább akciódús epizód, mitológiája és magába szippantó, de hullaszagú atmoszférája ennek is impozáns, és magával ragadó!
Külön dicséret illeti a forgatókönyvírók és a rendezők mellett a maszkmestereket és VFX-szakikat, kiváltképp A boncolás és A bemutató szakembereit, elképesztően undorító, már-már művészi szinten beteg bábokat, modelleket, protéziseket alkottak meg, amelyeknek köszönhetően minden borzalom olyan valósághű, hogy nem tanácsoljuk, hogy a Rémségek tára nézése közben fogyasszátok el a vacsorát vagy bármit! Én sajnos nem tudtam, és ezért a finom vacsi érdekesen csúszott, úgyhogy egy-egy jelenetnél majdnem beköszönt a róka koma, ami azért nem lett volna vicces....
A Rémségek tárának összességében magas a színvonala, amit az biztosít, hogy Guillermo del Toro bizonyított, markáns alkotóegyéniségeket és jó színészeket terelt össze. Ana Lily Amirpourt és Panos Cosmatost már említettük, mellettük emeljük még ki Guillermo Navarrót, A faun labirintusának operatőrét, aki A 36-os raktárat dirigálta és a körbeajnározott A Babadook miatt ismerhető Jennifer Kent-et (övé a legérzelmesebb sztori, A morajlás). Mellettük ismerős lehet az Alkonyat direktora, Catherine Hardwicke (Álmok a boszorkányházban) és Tűzgyújtó új feldolgozásának alkotója, Keith Thomas (Pickman modellje) is, akik ha korábbi műveikkel annyira nem is győztek meg minket, a Rémségek tára epizódjaival jól megbirkóztak. A főszerepekben pedig olyan bizonyított és ezúttal is jó színészeket láthatunk, mint Tim Blake Nelson, F. Murray Abraham, Rupert Grint, Essie Davis és Andrew Lincoln. Külön kiemelnénk a két veteránt, a Pickman modelljének (látszólag) ördögi festőjét megformáló Crispin Glovert és a már említett Peter Wellert, akik a nyolcvanas években robbantak be a köztudatba egy-egy filmjükkel (Vissza a jövőbe, Robotzsaru): ők egyaránt remekelnek karizmatikus, összetett karaktereiket eljátszva.....
Egyszóval nem Jordan Peele szerencsétlen, és amatőr fekete színészei idétlenkedtek benne!
Nekem bejött!
Nem a legmagasabb polc, de azért erősen nézhető!
Én pedig mindjárt ebédelek!
dráma | horror | misztikus | thriller
A sorozatban a díjnyertes és elismert filmkészítő-rendező, Guillermo del Toro bemutat egy gyűjteményt, ami érdekes történetekből áll, amik a horror alapjain nyugszanak. A... több»
Szereplők: Rupert Grint, Ben Barnes, Geena Davis, Sofia Boutella, Andrew Lincoln
Nem sok jó sztori van benne!