Mi történik akkor, ha egy pénzhajhászástól végletekig kimerült, étkezési zavartól szenvedő magántanár, aki a klasszikus koreai rajongás tárgya, belebotlik egy étteremtulajdonosba, miután ellopta a nő mentálisan sérült fivérének telefonját, amit szerencsétlen módon összetör? Ha ezt az alaphelyzetet megfűszerezzük azzal, hogy a tanár kizárólag azt az ételt képes elfogyasztani, ami a nő éttermében készült, és hogy a nő minden tőle telhetőt megtesz, hogy az unokahúgát – akit lányaként nevel – bejuttassa a tanár kurzusára, valaki a háttérben pedig pont a tanár tönkretételén ügyködik, akkor kapunk egy szórakoztató K-dramat, amelyben a főszereplők ugyan nem hamvas huszonévesek, de talán pont ezért szurkolunk nekik, hogy az évad végén révbe érjenek.
Mi történik akkor, ha egy pénzhajhászástól végletekig kimerült, étkezési zavartól szenvedő magántanár, aki a klasszikus koreai rajongás tárgya, belebotlik egy étteremtulajdonosba, miután ellopta a nő mentálisan sérült fivérének telefonját, amit szerencsétlen módon összetör? Ha ezt az alaphelyzetet megfűszerezzük azzal, hogy a tanár kizárólag azt az ételt képes elfogyasztani, ami a nő éttermében készült, és hogy a nő minden tőle telhetőt megtesz, hogy az unokahúgát – akit lányaként nevel – bejuttassa a tanár kurzusára, valaki a háttérben pedig pont a tanár tönkretételén ügyködik, akkor kapunk egy szórakoztató K-dramat, amelyben a főszereplők ugyan nem hamvas huszonévesek, de talán pont ezért szurkolunk nekik, hogy az évad végén révbe érjenek.