A Fegyverek egy olyan filmélmény volt számomra, amitől tényleg libabőrös lettem. Nem a megszokott, kiszámítható horror, hanem olyan, amely lassan kúszik a bőröd alá, és mire észrevennéd, már nem tudod kivonni magad a hatása alól. A történet középpontjában az a hátborzongató eset áll, amikor egy kisvárosban egy egész iskolai osztály gyerekei egyszerre eltűnnek, egyetlenegy gyermek kivételével. Már önmagában ez a felütés is dermesztő, de az igazi ereje a filmnek abban rejlik, ahogyan megmutatja a közösség reakcióit: a szülők rettegését, a tanárnő kétségbeesését, és azt a különös gyanakvást, ami lassan mindenkit összeköt. Számomra volt egy konkrét jelenet, ami beleégett az emlékeimbe. Ott, abban a pillanatban végigfutott rajtam az a hideg, különleges bizsergő érzés, amit még sose éreztem egy film alatt sem. Az a jelenet nálam tényleg elérte, amit egy horrorfilmnek kell: egyszerre rémített meg és ragadott magával. Érezni lehet, hogy minden apró részletnek jelentősége van, és ettől a néző akarva-akaratlanul is állandó feszültségben ül. A Fegyverek számomra egy igazi rémisztő élmény volt, nemcsak a története miatt, hanem mert tényleg át tudta adni azt az érzést, hogy valami sötét és megmagyarázhatatlan dolog közelít. Kevés film képes ennyire mélyen megérinteni és közben megrémíteni, de ez pontosan ilyen volt.
A Fegyverek egy olyan filmélmény volt számomra, amitől tényleg libabőrös lettem. Nem a megszokott, kiszámítható horror, hanem olyan, amely lassan kúszik a bőröd alá, és mire észrevennéd, már nem tudod kivonni magad a hatása alól. A történet középpontjában az a hátborzongató eset áll, amikor egy kisvárosban egy egész iskolai osztály gyerekei egyszerre eltűnnek, egyetlenegy gyermek kivételével. Már önmagában ez a felütés is dermesztő, de az igazi ereje a filmnek abban rejlik, ahogyan megmutatja a közösség reakcióit: a szülők rettegését, a tanárnő kétségbeesését, és azt a különös gyanakvást, ami lassan mindenkit összeköt. Számomra volt egy konkrét jelenet, ami beleégett az emlékeimbe. Ott, abban a pillanatban végigfutott rajtam az a hideg, különleges bizsergő érzés, amit még sose éreztem egy film alatt sem. Az a jelenet nálam tényleg elérte, amit egy horrorfilmnek kell: egyszerre rémített meg és ragadott magával. Érezni lehet, hogy minden apró részletnek jelentősége van, és ettől a néző akarva-akaratlanul is állandó feszültségben ül. A Fegyverek számomra egy igazi rémisztő élmény volt, nemcsak a története miatt, hanem mert tényleg át tudta adni azt az érzést, hogy valami sötét és megmagyarázhatatlan dolog közelít. Kevés film képes ennyire mélyen megérinteni és közben megrémíteni, de ez pontosan ilyen volt.