James Cameron megalkotta a tökéletes digitális akváriumot, csak elfelejtett életet tenni bele. A történet egy helyben toporog, a karakterek pedig csak koordináták egy óriási adatbankban. Feleslegesen hosszú, önismétlő giccs, ami csak arra jó, hogy elfedje a csendet, amiben el kellene gondolkodnunk: tényleg erre van szükségünk? Egy üres jelmez, ami után nem marad semmi. Az első még újdonság volt, ez már csak ipari termelés. 3 óra 17 perc üresjárat, néha megszakítva egy kis látvánnyal vagy beszéddel, hogy el ne felejtsd: egy vagyont költöttek rá. De a technikai bravúr mögött nincs ember, csak kód. A végén nem marad más, csak a zsibbadt ülep és az üresség. Aki a mélységet keresi, ne a víz alatt vagy a tűzben kutasson, mert ez a film csak a felszínről szól. Nincs benne semmi, ami tényleg fáj, semmi, ami valódi kérdéseket tesz fel. Csak ülj ott, és hagyd, hogy a retinádat égesse a milliárd dolláros technika. A tömeg meg sorba áll a „morzsáért” – ami jelen esetben egy 3D-s szemüveg –, és elhiszi, hogy valami mélyet látott, pedig csak egy digitális akváriumot nézett három órán át. Ezt hívják a modern „vetítésnek”, ahol a gépész már nem ember, hanem egy marketingosztály, ami pontosan tudja, mennyi kék szín kell a népnek. Néha megvillantanak valami színeset, hogy ne aludj el a székben. Látvány van, de tartalom semmi. Ez csak egy túlárazott díszlet. Kár volt az időért: a gép forog, de a lélek hiányzik belőle.
James Cameron megalkotta a tökéletes digitális akváriumot, csak elfelejtett életet tenni bele. A történet egy helyben toporog, a karakterek pedig csak koordináták egy óriási adatbankban. Feleslegesen hosszú, önismétlő giccs, ami csak arra jó, hogy elfedje a csendet, amiben el kellene gondolkodnunk: tényleg erre van szükségünk? Egy üres jelmez, ami után nem marad semmi. Az első még újdonság volt, ez már csak ipari termelés. 3 óra 17 perc üresjárat, néha megszakítva egy kis látvánnyal vagy beszéddel, hogy el ne felejtsd: egy vagyont költöttek rá. De a technikai bravúr mögött nincs ember, csak kód. A végén nem marad más, csak a zsibbadt ülep és az üresség. Aki a mélységet keresi, ne a víz alatt vagy a tűzben kutasson, mert ez a film csak a felszínről szól. Nincs benne semmi, ami tényleg fáj, semmi, ami valódi kérdéseket tesz fel. Csak ülj ott, és hagyd, hogy a retinádat égesse a milliárd dolláros technika. A tömeg meg sorba áll a „morzsáért” – ami jelen esetben egy 3D-s szemüveg –, és elhiszi, hogy valami mélyet látott, pedig csak egy digitális akváriumot nézett három órán át. Ezt hívják a modern „vetítésnek”, ahol a gépész már nem ember, hanem egy marketingosztály, ami pontosan tudja, mennyi kék szín kell a népnek. Néha megvillantanak valami színeset, hogy ne aludj el a székben. Látvány van, de tartalom semmi. Ez csak egy túlárazott díszlet. Kár volt az időért: a gép forog, de a lélek hiányzik belőle.