Újabb nehezen emészthető remekmű Hanake-tól, ami a rendező szokásos stílusa ellenére mélyen humánus és érzelmeket kifacsaró dráma, az élet elmúlásáról és arról az egyetemes, szavakkal nem nagyon megfogalmazható erőről, ami két embert összetart. A színészi játék külön zseniális és létfontosságú részét képezi az alkotásnak, enyhítve a már-már elviselhetetlen leépülés és szenvedést.
Újabb nehezen emészthető remekmű Hanake-tól, ami a rendező szokásos stílusa ellenére mélyen humánus és érzelmeket kifacsaró dráma, az élet elmúlásáról és arról az egyetemes, szavakkal nem nagyon megfogalmazható erőről, ami két embert összetart. A színészi játék külön zseniális és létfontosságú részét képezi az alkotásnak, enyhítve a már-már elviselhetetlen leépülés és szenvedést.