Ha megpróbálom félretenni a nosztalgiát, a Hannah Montana 20th film sajnos inkább hagyott bennem hiányérzetet, mint valódi élményt. Alapvetően egy ilyen jubileumi projektnek pont az lenne a lényege, hogy lezárjon, reflektáljon és egy kicsit újra összehozza azt, ami miatt anno megszerettük, ehhez képest viszont inkább csak kérdéseket kaptam. A legnagyobb csalódás számomra az volt, hogy a régi szereplők közül, annak ellenére, hogy a sajtókörúton feltűntek, szinte senki nem kapott valódi szerepet a filmben. Pedig pont az ő nézőpontjuk, visszaemlékezéseik adhattak volna egy plusz érzelmi réteget az egésznek. Ráadásul köztudott, hogy a háttérben voltak konfliktusok és botrányok is, amik teljesen kimaradtak a történetből. Nem feltétlenül a dráma miatt lett volna fontos ezekről beszélni, hanem azért, hogy kapjunk egy őszinte, lezárt képet, hogy igen, ez történt, de ma már rendben vannak a dolgok. Ez így kicsit olyan, mintha direkt kerülte volna a film a kellemetlenebb, de valójában érdekes részeket. Összességében egy szép, nosztalgikus próbálkozás, de pont az hiányzik belőle, amitől igazán emlékezetes lehetett volna: a mélység és az őszinteség.
Ha megpróbálom félretenni a nosztalgiát, a Hannah Montana 20th film sajnos inkább hagyott bennem hiányérzetet, mint valódi élményt. Alapvetően egy ilyen jubileumi projektnek pont az lenne a lényege, hogy lezárjon, reflektáljon és egy kicsit újra összehozza azt, ami miatt anno megszerettük, ehhez képest viszont inkább csak kérdéseket kaptam. A legnagyobb csalódás számomra az volt, hogy a régi szereplők közül, annak ellenére, hogy a sajtókörúton feltűntek, szinte senki nem kapott valódi szerepet a filmben. Pedig pont az ő nézőpontjuk, visszaemlékezéseik adhattak volna egy plusz érzelmi réteget az egésznek. Ráadásul köztudott, hogy a háttérben voltak konfliktusok és botrányok is, amik teljesen kimaradtak a történetből. Nem feltétlenül a dráma miatt lett volna fontos ezekről beszélni, hanem azért, hogy kapjunk egy őszinte, lezárt képet, hogy igen, ez történt, de ma már rendben vannak a dolgok. Ez így kicsit olyan, mintha direkt kerülte volna a film a kellemetlenebb, de valójában érdekes részeket. Összességében egy szép, nosztalgikus próbálkozás, de pont az hiányzik belőle, amitől igazán emlékezetes lehetett volna: a mélység és az őszinteség.