Gyermekkorom egyik csodált szépsége Myléne Demongeot, aki többek között a „Három testőr” és a „Milady bosszúja” című filmekben játszott volt az egyik húzónév, ami miatt megnéztem ezt filmet. Ugyanakkor együtt szerepel benne a francia film két férfi nagyágyúja, Alain Delon és Jean-Paul Belmondo, igaz, ahogy kiderült szinte csak epizódistaként. (Ők ketten elég ritkán szerepeltek egy filmben, de volt rá példa, szerintem a legjobb ilyen munkájuk az 1970-ben forgatott „Borsalino”). Ilyen szereplőgárdával valóságos szégyen ennyire színvonaltalan munkával előállni, mert teljesen érdektelen, unalmas, klisékkel agyontömött. Mentségnek nem elég alapos indok a film forgatásának az ideje (1958), mert abban az évben is születtek kimondottan jó filmek. Összezagyvált forgatókönyv, kidolgozatlan helyzetek, a humor egyetlen hordozója a Jerome nevű lökött nyomozó (Darry Cowl), aki biztos, hogy tüdőrákban halt meg, mert minden jelenetben cigaretta lógott a szájában.
Gyermekkorom egyik csodált szépsége Myléne Demongeot, aki többek között a „Három testőr” és a „Milady bosszúja” című filmekben játszott volt az egyik húzónév, ami miatt megnéztem ezt filmet. Ugyanakkor együtt szerepel benne a francia film két férfi nagyágyúja, Alain Delon és Jean-Paul Belmondo, igaz, ahogy kiderült szinte csak epizódistaként. (Ők ketten elég ritkán szerepeltek egy filmben, de volt rá példa, szerintem a legjobb ilyen munkájuk az 1970-ben forgatott „Borsalino”). Ilyen szereplőgárdával valóságos szégyen ennyire színvonaltalan munkával előállni, mert teljesen érdektelen, unalmas, klisékkel agyontömött. Mentségnek nem elég alapos indok a film forgatásának az ideje (1958), mert abban az évben is születtek kimondottan jó filmek. Összezagyvált forgatókönyv, kidolgozatlan helyzetek, a humor egyetlen hordozója a Jerome nevű lökött nyomozó (Darry Cowl), aki biztos, hogy tüdőrákban halt meg, mert minden jelenetben cigaretta lógott a szájában.