A 80-as évek végének, 90-es évek elejének városi melós, lecsúszott rétegének életét, és úgy általában a környezetet olyan szinten visszaadja ez a film, ahogy semmi más.
Az ezer éves utak, szétrohadt épületek, amikor a kocsmák még nem tinikkel és dzsentrikkel voltak tele, hanem akár a belváros legjobb helye is a melósok törzshelye volt...
Egy mai fiatal el sem tudja képzelni, hogy még a vidéki nagyvárosok, megyeszékhelyek legfrekventáltabb kocsmáiban is simán ott ültek a melósok egész nap...
Kemény emberek voltak, kemény élettel. Megrágta ezt a társadalmat a kommunizmus, szocializmus, és ami maradt belőle, azt kiköpte...és ez, ennek a megemésztett társadalomnak egy rétegének bemutatása ebben a filmben brutális őszinteséggel, mégis mulattatva jön vissza.
Imádom a szereplőket, imádom az operatőri munkát, a bevágott reklámokat, a zenét, a párbeszédeket, amik közül nem egy már kultikussá vált...mint ahogy ez az egész film.
Talán sajnos csak az érti ezt, aki akkor élt, aki akkor nőtt fel...
És ebben a pusztulatban volt egy valami, ami viszont jobb volt, mint most sok minden: az, hogy valódi volt. Az emberek éltek, megélték a dolgokat, és nem az interneten szocializálódtak, és élték az életüket egy virtuális világban, ami valójában nem is létezik.
A 80-as évek végének, 90-es évek elejének városi melós, lecsúszott rétegének életét, és úgy általában a környezetet olyan szinten visszaadja ez a film, ahogy semmi más. Az ezer éves utak, szétrohadt épületek, amikor a kocsmák még nem tinikkel és dzsentrikkel voltak tele, hanem akár a belváros legjobb helye is a melósok törzshelye volt... Egy mai fiatal el sem tudja képzelni, hogy még a vidéki nagyvárosok, megyeszékhelyek legfrekventáltabb kocsmáiban is simán ott ültek a melósok egész nap... Kemény emberek voltak, kemény élettel. Megrágta ezt a társadalmat a kommunizmus, szocializmus, és ami maradt belőle, azt kiköpte...és ez, ennek a megemésztett társadalomnak egy rétegének bemutatása ebben a filmben brutális őszinteséggel, mégis mulattatva jön vissza. Imádom a szereplőket, imádom az operatőri munkát, a bevágott reklámokat, a zenét, a párbeszédeket, amik közül nem egy már kultikussá vált...mint ahogy ez az egész film. Talán sajnos csak az érti ezt, aki akkor élt, aki akkor nőtt fel... És ebben a pusztulatban volt egy valami, ami viszont jobb volt, mint most sok minden: az, hogy valódi volt. Az emberek éltek, megélték a dolgokat, és nem az interneten szocializálódtak, és élték az életüket egy virtuális világban, ami valójában nem is létezik.