Ez az egyik kedvenc mesém! Képi világa, derű és persze Riley miatt. Őszintén szólva nagyszerű ötlet, hogy színes kis motívumokkal mutatják be az emberi érzelmeket, amelyek mindannyiunkban ott vannak, és tényleg olyan, mintha a düh, a majré, szomorúság vagy az undor egy gombnyomásra érkezne hozzánk. Az emlékek feldolgozása és tárolása külön aranyos, valahogy én is így képzeltem el. Azonban van benne ez a rettegett kék letargia, aki mindenkire rányomja a bélyegét, neki az a dolga, hogy megtestesítse mindazt ami elszomorít bennünket. Talán egy tizenkét éves gyereket nem kellene, hogy ennyi szomorúsg érjen, de nyilván a költözés, az új suli, és a lerobbant új kecó felforgatja az életét. Teljesen érthető. Jól feldolgozott mű. Valóban nem kell, hogy minden mese puncsmázban legyen adagolva, néha nem árt ha a valóság is tálalva van!
Ez az egyik kedvenc mesém! Képi világa, derű és persze Riley miatt. Őszintén szólva nagyszerű ötlet, hogy színes kis motívumokkal mutatják be az emberi érzelmeket, amelyek mindannyiunkban ott vannak, és tényleg olyan, mintha a düh, a majré, szomorúság vagy az undor egy gombnyomásra érkezne hozzánk. Az emlékek feldolgozása és tárolása külön aranyos, valahogy én is így képzeltem el. Azonban van benne ez a rettegett kék letargia, aki mindenkire rányomja a bélyegét, neki az a dolga, hogy megtestesítse mindazt ami elszomorít bennünket. Talán egy tizenkét éves gyereket nem kellene, hogy ennyi szomorúsg érjen, de nyilván a költözés, az új suli, és a lerobbant új kecó felforgatja az életét. Teljesen érthető. Jól feldolgozott mű. Valóban nem kell, hogy minden mese puncsmázban legyen adagolva, néha nem árt ha a valóság is tálalva van!