Neked nemcsak az a film fáj, hanem az egész élet... Félre ne érts, nem bántani akarlak, elég nagy teher így is rajtad az érzelmi intelligencia mély deficitje, ami vagy hozott génvariáció, vagy most raktad bele a genomba! Az, amit írtál, pontosan lefedi azt a fajta lelkiállapotot, ami az érzelmek feldolgozására képtelen embereket jellemzi, a düh, amit éreznek, mert látják, hogy van ott valami, amit be kellene fogadniuk, át kellene élniük, de mentális okokból erre képtelenek. Nehéz dolog ez, mert a kognitív alkotó intelligenciára lehet gyúrni akarással, de emez, az alacsony EQ, az sajnos genetikai imprint...
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
Bugyuta kis kamaszoknak szóló romantikus film, ami tömve van azzal a fajta amerikai távolságtartással és prüdériával, amely egész egyszerűen lehetetlenné teszi, hogy ezt a filmet bárki, bármilyen élethelyzetben és életkorban szeretni tudja. Ráadásul mindezt annyira szájbarágósan teszi, hogy még megbocsájtani sem lehet az alkotóknak, hanem olyan fajta dühöt vált ki az emberből, amit kevés film képes nálam elérni.