Indusztrializmus alatt a korai filmjeinek (Radírfej, Az elefántember) \"ipari\", gyári környezetben játszódó, embertelen vizualitását és azoknak a post-industrial/dark ambient műfajba (en.wikipedia.org/wiki/Dark_ambient) tartozó zenei kíséretét értettem együttesen, az experimentális odüsszeia alatt meg azt, hogy a történet tulajdonképpen Lynch verziója az Odüsszeiára, kísérleti filmként megvalósítva, szürrealista narratív szerkezettel és rengeteg formai kísérletezéssel.
Oké, de ez egy olyan oldal, ahol szerintem ezt 100-ból ha ketten értelmezik, és értik.
:)
Persze, ha így gondolod, szíved joga!
:)
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
Minden kétséget kizáróan ez Lynch életének fő műve. Egy 18 órás experimentális odüsszeia, amiben az egész lynchi esztétika kulminálódik, a korai fekete-fehér indusztrializmustól a későbbi non-lineáris agymenésekig, az avantgárd festményeitől a zenei munkásságáig a teljes filmes és filmvilágon kívüli karrierje egybeolvad ebben a gigantikus méretű, 18 órás filmben, mert félreértés ne essék, ez valójában egy film, amit kénytelen volt 18 epizódra vágni, nem pedig hagyományos értelemben vett sorozat. Rendkívül bátor döntés volt Lynchtől, hogy a legkommerszebb művéből (eredeti Twin Peaks ugyebár) kiindulva alkotta meg élete talán legradikálisabb alkotását, ami kissé megosztotta a nézőket, főleg azokat, akik a régi Twin Peakset várták, erre egy Lynch-életműösszegzést kaptak, viszont szerintem nagyon is jól jártunk. Tekintsük filmnek vagy sorozatnak, ez a 2010-es évek legnagyszerűbb mozgóképes alkotása.