A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Csodálatos kis filmet láttam az „Egyetlen vágyam” című francia erotikus filmben. És itt nem igazán a sztriptízjelenetekre gondolok, hanem az emberek, jelen esetben a nők között szövődő kapcsolatokról, annak állandóan változó dinamikájáról. Párizs utcáin céltalanul lődőrgő Manon betér a „My Sole Desire” nevű sztriptízklubba. Egyből elragadja a klub túlfűtött, erotikus hangulata. Vágyat érez, és csatlakozik is a társulathoz, ahol azonnal összebarátkozik sztriptíztáncos társaival, különösen Miával, egy feltörekvő színésznővel, akinek barátja és gyereke van. Manon munkája során megtapasztalja, hogy ez „nem könnyű pénz, hanem gyors pénz”, és amikor azon kapja magát, hogy beleszeret Miába, kénytelen megkérdőjelezni a prioritásait, miközben felfedezi újdonsült erotikus életét. Valójában ez nagyon zseniális, és éppúgy szól a szerelemről és a barátságról, mint a szexről és a táncról. Szerencsére ez egy francia film. Sztriptíztáncosok és esetenként szexmunkások életét tárja fel csupa jóindulattal és csodálatos felfedező módon, néha már-már viccesen. Olyan igazi franciás film. A lányok szégyelletlenül kutatják szexuális szabadságukat és vágyukat, profitálnak belőle, emberré nőnek, szeretik egymást és önmagukat, és a végén semmi szörnyűség nem történik velük. Óriási. Ez egyáltalán lehetséges? Igen, hiszen a filmet akik írták, rendezték, és a főszerepeket eljátszották mind-mind nők...
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
