Ez egy nagyon finoman építkező dráma: Romain Duris karaktere csendes fájdalommal járja Tokió utcáit, miközben egy utazás alatt összehoz a sors Lilyvel. Nem harsány, de rendkívül érzékeny — a visszaemlékezések apró jelei szépen mutatják, mennyire lényegesek a napi jelenetek. A végén azért szorított a gyomrom.
Gyönyörű pasztelles látvány, de sajnos szürke és üres maradt. Szép csomagolás, de a mesének semmi meséje: posztmodern szürrealizmus érdemi üzenet nélkül. Mintha egy öncélú reklámot néznék – ez nálam tényleg csak 1/5.
Elég jól sikerült sorozat, bár semmi extra. Külön tetszett a hosszútávú kapcsolatok, házasságok bemutatása és az alakítások, amik vitték a hátukon az egészet.
72 A hiányzó részem (2024)