gabi

Nagyon jó koncertfilm, és amikor megszólalnak a nagy Oasis-dalok, akkor tényleg nehéz nem vigyorogni. Viszont néha kicsit túltolja az érzelmeskedést, mintha mindenáron azt akarná bizonyítani, hogy ez a reunion valami történelmi jelentőségű esemény volt. Pedig önmagában is elég erős lenne. Ettől függetlenül simán újranézném.

Voltak nagyon erős pillanatai, de nekem a sztori néha túl komolyan vette magát. A horror része nem mindig volt elég ütős, viszont a karakterek miatt végig érdekelt, mi lesz a sorsuk. Egyszer simán nézhető, de nem biztos, hogy újranézném.

Tetszett, hogy Johansson mer kockáztatni, de valahogy nem mindig találja el a film hangulatát, az érzelmi csúcspontok néha túl „Hallmark-film” irányba mennek, és a hazugság motívuma (Eleanor maszatolása) nem igazán kap fájdalmas következményeket. Ugyanakkor a barátság generációk között nagyon betalál, és erős az esszenciája a megbocsátásnak.

Ez egy nagyon finoman építkező dráma: Romain Duris karaktere csendes fájdalommal járja Tokió utcáit, miközben egy utazás alatt összehoz a sors Lilyvel. Nem harsány, de rendkívül érzékeny — a visszaemlékezések apró jelei szépen mutatják, mennyire lényegesek a napi jelenetek. A végén azért szorított a gyomrom.

Gyönyörű pasztelles látvány, de sajnos szürke és üres maradt. Szép csomagolás, de a mesének semmi meséje: posztmodern szürrealizmus érdemi üzenet nélkül. Mintha egy öncélú reklámot néznék – ez nálam tényleg csak 1/5.