A nevem Loh Kiwan

A történet egy életrajzi drámának indul, később akciófilmbe vált, majd egy szappanoperába illő jelenettel zárul. Rémesen túlirt a forgatókönyv, pedig a téma ígéretes, a karakterek jók. Még egy észrevétel: 2024-ben úgy tenni, mintha még nem találták volna fel a mobiltelefont, bosszantó hiba.

Mikor megláttam Song Joong-ki (Loh Kiwan) arcát a plakáton, felcsillant a szemem. Híres szerepei: A farkasfiú, The Innocent Man, Sungkyunkwan Scandal (Csábmester), Descendants of the Sun (Yoo Shi-Jin parancsnok), Arthdali krónikák (Eunseom, Saya kettős szerepe), A maffia ügyvédje (Vincenzo). Így azt gondoltam, íme, egy remek új film, ráadásul egy nagyon komoly téma az Észak-Koreából menekült fiatalember sorsáról. Jól is kezdődött, de aztán teljesen elkanyarodott a film más irányba, az alvilág, a drogozás, egy zavaros szerelem(?). Túl sok volt ez nekem, az eredeti főszál vakvágányra került, szegény Song Joong-ki is csak téblábolt utána, mint egy szomorú kisfiú, nem találta a helyét ebben az elcsúszott szerepben. Esküszöm, kétszer is rákerestem az adatlapra, mert nem hittem el, hogy ezt koreaiak írták, rendezték, nagyon amerikássá fajult. Mindent elviseltem volna, de az utolsó fél óra teljesen kiverte nálam a biztosítékot. Az összes létező klisét, csöpögős happy endet felsorakoztatták, ez minden volt, csak nem koreai stílus. Nagyon elvették a kedvem, még kedvenc „Csábmesterem” se tudta ezt a filmet a csalódástól megmenteni.