Vadászidény

Mostanra kikristályosodott bennem a filmek látatlanban való megismerésének pszichometodikai módszere, ami rém egyszerű: minden film jó, ami a tömegnézőnek sz*r, és ugyanez fordítva. És működik.

Sejtettem, hogy valami nem stimmel a filmmel... túl idillien indult. A zajos, kisgyerekes párizsi család vidékre költözik, ahol minden cuki, csodás házat vesznek, jó áron ...aztán kiderül, hogy mégsem olyan jó az a vétel. Innentől egy idegesítő törté... Többnetbe váltunk át. Leginkább azért, mert a világon sehol nem lehet lakott területen lövöldözni. Így az egész film érdektelenségbe fullad, mert nem lehet komolyan venni. Tudom, nézhetném szarkasztikusan is, de a műfaji elemek csak szimpla vígjátékra utalnak. Mosogatás közben talán elmegy...

Nekem ez a film egyszerűen nem jött be. Hihetetlenül lapos és humortalan, felejthető.

Ha nem szereted a francia vígjátékokat, akkor bele se kezdj. Ha szereted, akkor talán végignézed. A sztoriban nincs újdonság. Megpróbáltak valamit kihozni belőle, de nagyon nem sikerült. Némely karakter túlontúl ostoba, idétlen... Mégsem (vagy épp emiatt) semmi vicceset nem sikerült kihozni belőle. Ami említésre méltó, Thierry Lhermitte és Camille Lou alakítása. Ők legalább nem játszották túl, a többi feledhető... Ezt a filmet igazából kár volt leforgatni. De ha már megtették, akkor felesleges volt szinkronizálni. Olyan sok jó film van, amit meg nem szinkronizálnak...

Ezt az idióta filmet! Semmi vicces nincs benne, még csak mosolyogni sem tudtam rajta. Szánalmas és idegesítő. Tele van irreális, ostoba és kimondottan bántó, gonoszkodó helyzetekkel. Végigszenvedtem, de nem kellett volna.

Szeretném azt mondani, hogy ez egy jó hangulatú film, de szerintem nem annyira vicces, mint amennyire ezt annak szánták.