28 évvel később

Imádtam, hogy Boyle hozta a punk energiát a kamerakezelésben, a vágás olyan, mintha agyunk közepébe hasítana. Az Alpha-zombie félelmetes, a hanghatások pofán vernek. Sokat nevettem, sokat sírtam – tökéletes keverék.

Jól indul az egyik brit szigeten túlélni próbáló kis közösséggel, melynek két tagja (apa és fia) zombivadászatra indul francia földre, ahol az élőhalottak az urak. Aztán egy ponton gagyivá válik, kb. amikor egy szülő zombinő kerül fókuszba, majd egy alfa-zombi, aki fejeket tép le. Ezen már alig tud rontani a doki, aki hullákat éget el és koponyákból emel tornyokat.

Az eredeti gerezdhez méltó folytatás! Brutálisan nyers, de közben mély érzelmekkel van tele. Az iPhone-es jelenetek élővé teszik a hangulatot, pont olyan, mintha ott lennél a poszt‑apokaliptikus brit tájban.

Vizuálisan brutális és hangulatában is üt, de néha annyira elmentek a bizarr vonalon, hogy egy kicsit elvesztettem a fonalat. A seggberántós vége is fura ív, de azért örülök, hogy mertek ilyet meglépni.

Ez egy teljesen őrült kombináció: van benne nyers, punk-horror, aztán hirtelen jött egy olyan megható anya–gyerek érzelem, hogy sírtam is. A zombi-alphák durvák, a zene fura, de tök jól megy hozzá. Kicsit kaotikus, de pont ettől volt végig izgalmas.

Ez a film nem csak horror – egy érzelmi hullámvasút is, ahol értük a világvégét és az emlékezést. A “memento mori” téma durván eltalált, és Spike karaktere konkrétan kinőtte magát. Jodie Comer megöl a jeleneteivel, mintha minden pillanatnyi valós lenne. Pure art.

Ez a film egyenlő a végtelen nullával. Ilyen összefüggéstelen jeleneteket és karaktereket soha nem láttam. A film egyszerre nézhetetlen, undorító és beteges. Az előző részekhez 0% köze van. Többet ért volna, ha megfilmesítik, hogyan szorították ki Európából a vírust. Csak hogy érzékeltessem, milyen film ez: annak, akinek tetszett az első két rész, az NE nézze meg, inkább nézze meg egy autó töréstesztjének a videóját, több az érdekesség benne. Ennyi. A film -00000000.

Az Alfie Williams lett a favoritom, le a kalappal az ifjúság előtt – komolyan zseniálisan adja vissza a kamasz traumákat. A kettős Brit-képkocka – otthon vs. város – totálisan működik, és Ralph Fiennes-lel meg valami mágikus.

Ez az egész film olyan, mint egy érzelmi hullámvasút: durván véres, aztán hirtelen könnyes. A Spike–anya sztori teljesen odateszi magát, Jodie Comer miatt még komolyabban megütött. Kicsit kaotikus a vége, de pont ezért izgalmas.

Őszintén szólva nekem kicsit túl hosszú és vontatott volt. Bekerültek túl sok furcsa metaforikus jelenet, meg van pár pont, amikor el is ásítottam. De Jodie Comer végső jelenete megható, azt elismerem.

Brutál, véres, de közben intellektuális is. Arra kényszerít, hogy gondolkodjak a brit identitásról, patetikus vég vagy sem. A “pop-art zombijelentek” full ott vannak, kellett valami, ami feldobja a horror-mixet.

Nagyon vártam a filmet, de óriási csalódás volt. Bűn rossz a film, a ZS kategória dicséret részemről.

Brutális látványvilág, iPhone-shot jelenetekkel fokozták az autentikus káoszt. Ralph Fiennes karaktere meg olyan, mintha látnál valami filozófust zombiapokalipszisban – ez fasza. Csak néha túl sok volt a pop-kult áthallás, és a sztori leül a végén.

Ez a film nem jó, de legalább jó sz@r. Ha nem készült volna el, akkor se lett volna kevesebb a filmgyártás.... Semmilyen szinten nem ér fel az első két részhez.