28 évvel később
28 Years Later
Több
28 Years Later
Vélemények (43)
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
A 28 Years Later egy dinamikus film, a szó jó és nagyon rossz értelmében. Vagy három zsáneren folyik át, rengeteg nagyon nem várt pillanattal lepett meg, de inkonzisztens és életképtelen karakterei, véletlenszerű szituációi és a hatalmas tónusingadoz... Teljes kritika
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Ez már nem az, amire gondolunk, teljesen más. Szerintem az elmúlás és a halál fogalmát szeretnék bemutatni nekünk, kicsit művésziesen. A maga nemében szuper film, de nem horror, nem zombis, és sajnos nem izgalmas. Talán elég furcsa módon próbálták megmutatni nekünk az élet és halál körforgását, hogy használjuk ki az életünk napjait tartalmasan, mert bármikor vége szakadhat. Amit nem értek, hogy minek kellett egy Momoa alteregó zombi, a végére röhejes volt tényleg. Ja, a vége hát az totál botrány, az egész film a kukában landolt miatta... Megjelennek ezek az anime figurának öltözött akrobaták, akik mátrixos akrobatikával szállnak ide-oda... hát az nem kellett volna, szó szerint röhögtem (kínomban) rajta.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Jól indul Danny Boyle filmje: egy furcsa családot helyez a sztori középpontjába, akik egy brit szigeten élnek az egész Európát elpusztító T vírus (és a zombik) elől elbújva. Egy egész kis faluközösség él a szigeten, amelynek férfitagjai olykor átruccannak a kontinensre egy kis zombivadászatra és rekvirálásokra. Különböző értékes dolgokat hoznak el ilyenkor, melyek még használhatók a szigetükön. Egy nap Jamie (Aaron Taylor-Johnson) a kamasz fiát viszi magával egy ilyen vadászatra, de a dolog balul sül el, éppen csak hogy vissza tudnak menekülni szigetükre. Innentől kezd romlani a sztori színvonala, és lesz a második játékrész egyre nagyobb zöldség. A kamasz fiú ugyanis apját otthagyva, beteg édesanyjával indul el újra a kontinensre orvost keresni. Ám az orvos enyhén szólva is fura figura, ráadásul találkoznak terhes zombi nővel, sőt alfa-zombikkal, akik hatalmasak és okosak. Sajnos a film második fele nagyon leromlik. A végeredmény inkább csak három csillag jóindulattal.
Véletlenül akadtam rá. Nagyjából az első 5 percben kiderült, hogy ez nálam kuka. Aztán, ahogy lejjebb tekertem az oldalon, látom ám, hogy vannak előzményei. Sajnos azokba is beleszaladtam. Nem kizárt, hogy zombis filmek közt ez nem számít rossznak, de annyira idétlen volt már az eleje is, hogy utána beletekertem egy-két helyre, aztán viszlát... Számomra ez valami elmeroggyanás.
Nem azt kaptam, amire számítottam, de lenyűgöző lett a film, magasan több, mint amit bárki elvárna egy zombis történettől. Felnövekvés-történet, kegyetlen és lírai utazás élet és halál, halál és szeretet határán. Vagy talán nincs is határ. A film eszközeiben és látásmódjában is egyedi és kifinomult. Az apró, de idegbe hatoló kis mozzanatok az időzítésben, vágásban, a szokatlan zenei választások és beállítások filmklubok témái lehetnek majd, de nem öncélú művészieskedést látunk. Ami megmarad utána, az egy súlyos érzés a mellkasban. Fájdalmas és felemelő, mégis rezignált és precíz tudatosság jellemzi a hangulatot és gondolatiságot. Közben nem felejt el erős horrornak maradni, de lehet, nem minden néző értékeli majd, hogy túllép a műfaj szokott határain. A történet és minden szereplő egy toposz, hasonlóan, mint Cormac McCarthy "Az út" c. regényében, és Ralph Fiennes tökéletesen hozza ennek a csúcsát: ő maga a letisztult mondanivaló. Memento mori, memento amori. Halál és szeretet, nincs más, ami meghatározhatná az emberi létezést. Alex Garland forgatókönyve és Danny Boyle rendezése megkerülve a (nem) kicsit amerikaias második részt, úgy hozza az első film hangulatát, hogy bőven szintet emel rajta. Reméljük, a rajongók is megugorják.
A tény, hogy a 2002-es 28 nappal később című zombis filmet (melyben Cillian Murphy a főszereplő) is ugyanaz a Danny Boyle rendezte, némi reményre adott okot előzetesen arra vonatkozóan, hogy hasonlóan jól sikerült dolgot tesz majd le az asztalra. Hát sajnos nem így lett. A 28 évvel később egy ízléstelen és szürreális horror lett. A kezdés még jól alakul: Jamie (Aaron Taylor-Johnson), az Anglia környéki szigetváros egyikén éldegélő családapa, aki falujának fontos és elismert vadásza is egyben, ideális központi karakternek tűnik. Ám sajnos elég korán elbúcsúzhatunk tőle, miután egy balul sikerült vadászatról hazatérve (melynek során a szigetről a kontinensre ruccant át kamasz fiával zombikat ölni) háttérbe szorul, és kisfia, Spike lesz a valódi főszereplő. A fiú édesanyjával (Jodie Comer) igyekszik egy bujkáló orvoshoz, azt remélve, hogy segíteni tud régóta betegeskedő anyján. Ám a doki különös módon él: az elhalálozottak koponyáiból tornyokat emel. Rákot diagnosztizál a fiú édesanyjánál, és vállalja a nő fájdalommentes halálba segítését is. Az egész szürreális, és az ember azt érzi, sokkal jobb lett volna, ha a forgatókönyv és a rendezés megmarad a túlélők kontra zombi harcnál, élménydús és izgalmas üldözéseket, harcokat bemutatva. Én mindenesetre ezért ültem be erre a filmre. Csalódás volt, értékelésem 3 csillag jóindulattal.
Baromi régen láttam a 28 évvel később című filmet, így kicsit tartottam tőle, hogy nem fogom felvenni a fonalat. Szerencsére ez nem így volt. A mostani történet egy család körül alakul: apa-fia kapcsolat ebben a zombi világban, anya-fia kapcsolat és ... Több
Hasonló filmek
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Ellentétben sok negatív kritikával, számomra a 28 évvel később kifejezetten működött. Nem próbálta utánozni az előző részeket, hanem teljesen más világot teremtett, és pont ez adta a frissességét. Nyers, brutális és okosan felépített történetet kaptunk, amely új irányt nyitott, miközben hű maradt a „sorozat” szellemiségéhez. A karakterek motivációi és cselekedetei érthetők voltak, még akkor is, ha néha vitatható döntéseket hoztak. Spike figurája különösen erős lett: a fiút alakító színész remekül hozta a gyermeki, de a körülmények miatt korán felnőni kényszerülő szereplőt. Ralph Fiennes pedig egy tőle szokatlan, spirituális és kissé őrült szerepben brillírozott, ritka és emlékezetes alakítás volt. A film egyik legerősebb eleme a zene és a hanghatások voltak. A folyamatosan pulzáló, feszült atmoszférát tökéletesen erősítették, a bevillanó képek pedig sosem engedték, hogy a néző kényelmesen hátradőljön. A feszültség végig kitartott, és egészen a fináléig fenntartotta az érdeklődést. Pozitív meglepetés volt az is, hogy több jelenetben teljesen más történt, mint amire számítani lehetett, a kiszámíthatóság helyett így igazi fordulatokat kaptunk. Ez tette igazán élővé és izgalmassá a filmet. Összességében a 28 évvel később nemcsak méltó folytatás, hanem egy bátor újragondolása is a történetnek. Más, mint az előző részek – de nem gyengébb.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Annak idején, 2002-ben Danny Boyle készített már egy zombis filmet, mely a 28 nappal később címet kapta, főszerepben Cillian Murphyvel. Az nekem speciál tetszett, és azt gondoltam, hogy a mostani, 2025-ös kísérlete, a 28 évvel később is lesz legalább... Teljes kritika
Jól indul, az első fél óra tetszett, azután egyre lejjebb megy a színvonal. Az utolsó jelenet inkább egy horrorvígjátékba való, minek kellett? Nem lett volna ez olyan rossz film, de valahogy komolyabb zombis jelenetekre számítottam. Miután a gyerek e... Több
Méltó folytatás ez egy klasszikusnak, ráadásul meg is tudott újulni, szóval még mindig inkább ajánlom, mint a második részt.
A fotózási technika az egyetlen, ami megmaradt a régebbi filmekből. Egyébként egy unalmas és tipikus trendi horrorfilm. Már a lentebb került ingerküszöböt sem tudják átlépni ezek a filmek. Nem tartom alapműnek az első részt, de ahogyan az első, úgy a... Több
Volt egy amolyan művészfilmes beütése a dolognak. Az első részhez hasonlóan ebbe is megpróbáltak némi innovációt vinni bullet-time-szerű lassításokkal, néhol furcsának ható, amolyan "shakycam"-hez hasonló kameraképekkel. A lassítások baromi jól néztek ki, egy-egy nyíllal bevitt fejlövést ahogy megmutatnak több irányból, az olyan dolog, amit nem sok filmben látni. Rendkívül beteg jelenetekből sincs hiány, maximumra van tekerve a brutalitás. Van a filmben elég sok szimbolikus bevágás, pár másodperces jelenetek régi filmekből, őszintén szólva ezeket nem nagyon tudtam hova tenni. Véleményem szerint egy 20 percet simán ki lehetett volna vágni a filmből, érződik rajta a 2 órás játékidő, a vége felé már kicsit soknak tűnt a lelkizős, drámázós rész. A színészi játék kiváló, kiemelkedő Ralph Fiennes, az ő megjelenése sokat dobott az élményen. Összességében egy profin összerakott film, de egy kicsit pörgősebbre vágott forgatókönyvvel még többet ki lehetett volna hozni belőle. Ezer köszönet a Mafabnak a nyereményjegyekért!
