Korrekt dokumentumfilm az első világháború hadifogoly-halottainak emlékére. Több mint 11.000 ember itt lelte halálát, és sosem térhetett haza szeretteihez, akik sosem helyezhettek virágot a sírjukra. Megható, hogy idegen hazabeliek emlékét még őrzik a mai emberek és kegyelettel gondoskodnak a sírhelyükről.
Az európai emberek zöme számára szerencsére már csak történelmi eseménynek számítanak a nagyobb háborúk, s nem becsülhetjük meg eléggé azt, hogy habár e kontinensen sem volt mindig csupa öröm az élet az elmúlt évtizedekben, a nagy vérontással járó kataklizmák lassan nyolc évtizede elkerülnek minket. Ez a dokumentumfilm szépen bemutatja, hogyan ér össze a múlt és a jelen, Vas megyében hogyan próbálják fenntartani az egykori ostffyasszonyfai hadifogolytábor létezésének emlékét (nem lebecsülendő módon az iskolásokat is bevonva ebbe a nemes feladatba), illetve az ott eltemetetteknek is méltó nyughelyet igyekeznek biztosítani. És valahol azért sokatmondó, hogy miközben viszonylag sok szó esik például az első világháborúban hadifogságba esett magyar katonákról, addig az szinte teljesen kihullott a köztudatból, hogy Magyarországon is léteztek ilyen intézmények, és hogy sok hadifogoly le is telepedett hazánkban. Az egykori ostffyasszonyfai tábornak is csupán néhány romja maradt meg, kevés dokumentum maradt fenn, és már a néhai túlélőket sem lehet megszólaltatni, így a tábor történetének feltárása meglehetősen nehéz feladat. Talán ebből is fakad az is, hogy e dokumentumfilm is inkább szól a máról, mint az első világháború időszakáról, de ennek tudatában is értékes adalékokkal szolgál az egykori vérgőzös esztendők és a háború(ka)t követő megbékélés történetéhez.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
