A keményfejű

Szerethető, laza road movie-akcióvígjáték, amelyben Terence Hill magányos, szabad szellemű cowboyként és Ross Hill a rábízott kamaszfiúként keveredik bajba egy örökölt birtok körüli kavarodásban. A film stílusa inkább könnyed, nosztalgikus, finoman h... Többumoros, az akciójelenetek nem túlzottan hangsúlyosak, sokkal inkább a karakterek közötti dinamika, a szülő-gyermek kapcsolatra emlékeztető viszony kap főszerepet. A cselekmény egyszerű, de végig szórakoztató, a karakterek kedvelhetők, Hill megszokott karizmájával viszi a filmet, Ross Hill természetesen épül be partnerként. A forgatókönyv és a rendezés (E. B. Clucher) gördülékeny, ugyan nem hoz kiemelkedő újdonságot, de jó ritmusban, szimpatikusan mesél, miközben a zenék és a tájak érzékeny hátteret adnak. Objektíven nézve a film nem korszakalkotó, de szubjektíven nézve igazi vasárnap délutáni, többször nézhető, szerethető alkotás, elsősorban Terence Hill- és családifilm-rajongóknak ajánlva.

Ez egy tipikusan olyan film, amit jólesik megnézni egy vasárnap délután, egy kiadós ebéd után – nem világmegváltó, nem korszakalkotó, de valahogy mégis szerethető. Terence Hill és a saját fia, Jess Hill közös szereplése ad egy kis plusz érzelmi töltetet az egésznek, még ha a sztori nem is különösebben emelkedik ki a hasonló, ’90-es évekbeli családi kalandfilmek közül. A film maga egy egyszerű, de szórakoztató road movie, amelyben Hill karaktere és a fia egy ló miatt keveredik mindenféle kalamajkába. A humor visszafogottabb, mint a klasszikus Spencer–Hill bunyókban, de azért akad néhány jól eltalált pillanat. Az akciók inkább könnyedek, a történet kiszámítható, de mégis van egy sajátos hangulata, ami miatt végignézi az ember. Terence Hill természetesen hozza a karizmatikus, laza főhőst, és a fiú sem teljesít rosszul, még ha nem is egy született színész. 6/10 teljesen korrekt rá – nem egy felejthetetlen mestermű, de egy kedves, nosztalgikus darab, amit egyszer simán érdemes megnézni.

Terence Hill legjobb filmjei között a helye. A film környezete nagyon amerikai, Terence karaktere viszont nagyon olaszos. Erre a filmre nem is igazán az jellemző, hogy vicces, sokkal inkább az, hogy szórakoztató. Terence és a fia között nagyon jól mű... Többködi a kémia, utóbbi nagyon jól hozza a lázadó tinédzser szerepét. A film amerikai zenéjét is meg kell dicsérnünk, és a jeleneteket. A film rendkívül családias és szerethető, és nálam lehet, hogy csupán a nosztalgia az oka, de bekerült a 20 kedvenc filmem közé, ugyanis a mai napig nagyon szívesen nézem újra. Ezenkívül a film végére kapunk egy remek Robert Vaugh-t, akinek a belépője zseniális. Számomra felejthetetlen film.

Jó kis film, amolyan tökös, férfias. :) Az a csodás zene, ami többször is elhangzik részletekben: Lynyrd Skynyrd: Simple man. Két tragédiát meg kell említsek sajnos ezzel kapcsolatban: a Lynyrd Skynyrd, az egyik legmeghatározóbb rock zenekar 1977-ben... Több feloszlott, miután alig pár évig tudtak együtt zenélni. Egy balesetben meghalt 3 tagjuk, köztük az énekes is. Pedig még mi lehetett volna, ha életben maradnak, és tovább folytatják... A másik tragédia, hogy a filmben szereplő Ross Hill, (a fiatal srác, az egyik főszereplő) aki egyébként Terrence Hill örökbe fogadott fia, a film után autóbalesetben meghalt 1990-ben. Terrence Hill eztán évekig remeteként élt a feleségével...

Nekem az amisok a kedvenceim ebben a filmben... "Tarula, Petula és Melodi, az én büszkeségem és boldogsáom" :D Amúgy remek film, a kedvencem Terence Hilltől, azok közül, amikben Bud testvér nélkül szerepel