A keményfejű

Terence Hill legjobb filmjei között a helye. A film környezete nagyon amerikai, Terence karaktere viszont nagyon olaszos. Erre a filmre nem is igazán az jellemző, hogy vicces, sokkal inkább az, hogy szórakoztató. Terence és a fia között nagyon jól mű... Többködi a kémia, utóbbi nagyon jól hozza a lázadó tinédzser szerepét. A film amerikai zenéjét is meg kell dicsérnünk, és a jeleneteket. A film rendkívül családias és szerethető, és nálam lehet, hogy csupán a nosztalgia az oka, de bekerült a 20 kedvenc filmem közé, ugyanis a mai napig nagyon szívesen nézem újra. Ezenkívül a film végére kapunk egy remek Robert Vaugh-t, akinek a belépője zseniális. Számomra felejthetetlen film.

Jó kis film, amolyan tökös, férfias. :) Az a csodás zene, ami többször is elhangzik részletekben: Lynyrd Skynyrd: Simple man. Két tragédiát meg kell említsek sajnos ezzel kapcsolatban: a Lynyrd Skynyrd, az egyik legmeghatározóbb rock zenekar 1977-ben... Több feloszlott, miután alig pár évig tudtak együtt zenélni. Egy balesetben meghalt 3 tagjuk, köztük az énekes is. Pedig még mi lehetett volna, ha életben maradnak, és tovább folytatják... A másik tragédia, hogy a filmben szereplő Ross Hill, (a fiatal srác, az egyik főszereplő) aki egyébként Terrence Hill örökbe fogadott fia, a film után autóbalesetben meghalt 1990-ben. Terrence Hill eztán évekig remeteként élt a feleségével...

Nekem az amisok a kedvenceim ebben a filmben... "Tarula, Petula és Melodi, az én büszkeségem és boldogsáom" :D Amúgy remek film, a kedvencem Terence Hilltől, azok közül, amikben Bud testvér nélkül szerepel