A Zinner

A kétrészes portréfilm igazi tükre Zinner professzornak: súlyos a mondanivalója, ugyanakkor nem nélkülözi a professzorra jellemző fanyar humort sem. Nekem egyszer volt szerencsém egy társaságban találkozni vele, de látszott rajta, hogy közvetlen, ane... Többkdotázó természet, akinek ugyanakkor megvan a határozott véleménye, és ennek nem fél hangot adni. Igazi történész, aki nem elfogult, annak ellenére sem, hogy őt és a felmenőit is sok megpróbáltatás érte, s ugyanúgy távolságtartással és elítélően szemléli a nyilas uralmat és a kommunista diktatúrát is. A portréfilm nem annyira életrajzi adatok – "születtem ekkor és ekkor, itt és itt..." – öncélú halmozása, noha természetesen az életút egyes állomásai is megjelennek időrendben, sokkal inkább Zinner professzor munkásságát és személyiségét ismerhetjük meg belőle. Az egyik dolog, amit tanulhatunk tőle, az az, hogy hogyan lehet bátran vállalni a véleményünket, hogyan lehet kívül maradni a pártok szekértáborain és ideológiájukon, hogyan lehet részrehajlás nélkül tudományos műveket írni. Élvezet volt nézni a filmet, több hasonló kellene. És – Szakály Sándornak a filmben elhangzó mondatával egyetértve – több olyan embert, mint Zinner professzor!