A dramaturgia teljesen meseszerű, öt felvonásban narrálja Mieze Francis életét, onnantól kezdve, hogy megérkezik Németországba. A komolyzenei elemek alátámasztják az érzelmek és tragédiák fontosságát. Francis többször hangoztatja, hogy ő csak jó akar lenni, Mieze narrációjában ezt megerősíti azzal, hogy elmondja: „Francis rákényszerült a bűnözésre.” A valóság, sajnos még ennél is könyörtelenebb, hiszen semmi meseszerű nincs a világszerte jelenleg is tomboló menekülthelyzetben, és Francis nem az egyetlen Európában, aki ebben a cipőben jár, több ezer társa űzi mindennap a bűnözés különféle formáit. Így Francis egyfajta jelképévé válik – még ha kicsit közhelyesen is. A film nagy erősségeiéhez tartozik, hogy nem kényszerít senkit ítélkezésre, hanem bemutatja a rideg valóságot. Több
Burhan Qurbani műve tehát rétegzett, ha nem is legeredetibb módon, de kétségtelenül erős képi világgal megvalósított alkotás, nem mellesleg remekül eljátszott felemelkedés- és bukástörténet. Több
Qurbani filmjének – túl a számos immanens erényen – fontos eleme, hogy más optikát kínál a menekültválság és a befogadás sablonos narratívái helyett. Több
Ahogyan a film képi világa billeg az erőteljes vizuális gesztusok és a túltolt hatásvadászat közt, úgy billeg a történet is a szenvedéspornó és a megrázó emberi sorsdráma között. De bármerre billenjen is végül a fejünkben, néhány emlékezetes pillanata biztosan velünk marad. Több
... mindenesetre, ha nem is maradéktalan siker, a Berlin Alexanderplatz pontosan az a nagyszabású, markáns hangvételű, öntörvényű, de mégis végtelenül érzékeny mű, amelyből meglehetősen nagy hiány van a mostani filmpalettán. Több
