Bármilyen filmet választok mostanában, az az esetek nagy-nagy százalékában vagy meleg, vagy leszbikus, vagy transz, vagy pedofil... stb. beütésű. Lassan az az érzésem támad, hogy kakukktojás vagyok az univerzumban mint heteroszexuális. Ez a film is ebbe a kategóriába tartozik, bár a címe alapján nem utalt semmi erre. „Arisztotelész és Dante felfedezi az univerzum titkait”, amúgy nem egy rossz film. Benjamin Alire Sáenz amerikai író fiatal felnőtt regényén alapszik. A texasi El Pasóban, 1987-ben játszódó regény két mexikói tinédzsert, Arisztotelész „Ari” Mendozát és Dante Quintanát követi nyomon. Barátságukat, valamint a faji és etnikai identitás, szexualitás és családi kapcsolataik elleni küzdelmeiket mutatja be nagyszerűen. Mindig is érdekel a latin életérzés ábrázolása a filmekben. Ari mexikói, és szeretem, hogy a filmnek sok köze van az ő örökségéhez. Az operatőri munka finom és érzéki, akárcsak a film általános esztétikája. A kedvenc jelenetem, mikor Arisztotelész és Dante összekötik Converse cipőjüket, és éjszaka felakasztják egy fényoszlop légvezetékére. A világítás és az egyszerű koncepció a cipők összekötése olyan gyönyörű, oly erős, érzelmes. A színészi játék pedig a két főszereplő tekintetében lenyűgöző. A film üzenete, hogy az igaz szerelem mindig győz, de időbe telik. Azt pedig ki kell várni...