Biutiful

Csontig hatoló film. Kilátástalanságról, tehetetlenségről, mindennapos életről, a világ kilencvenöt százalékáról, a körülöttünk zajló világ képtelenségéről. Giccs, szenvedéspornó, kiáltvány – annyiféleképpen lehetne rossz film. De Inarritu egy veszet... Többt nagy rendező, tökéletes ízléssel viszi végig a nézőt, elkerülve minden csapdát.

A filmet első pillantásra nézve egész jó volt, izgalmasnak tűnő volt a története habár utólag kiderült, hogy ez annyira mégse volt akkora nagy szám mint elsőre. Nem volt nagy kedvenc.

Nagyon megkapó, megható, súlyos témákkal foglalkozó film. Kifejezetten különleges képi világa, zeneisége van. Javier Bardem alakítása meg különleges figyelemre méltó.

2011 után újra megnéztem. Alejandro González Iñárritu korábban készített filmjei (Korcs szerelmek, 21 gramm, Babel) nagyon tetszettek. Ez is nagyon jó, csak rettenetesen depresszív. Viszont a később rendezett filmekhez képest (Birdman, A visszatérő) ... Többremekmű. Bardem játéka egyedülálló, az ember szíve megszakad érte. Szerencsére én nem a filmen látszódó Barcelonát láttam, bár biztos, hogy van olyan vetülete is a városnak. Az eleje meg a vége keretbe foglalja az egész filmet, én arra gondolok, hogy a valóságon túl az apjával beszélget. Hosszúsága ellenére komoly filmélmény.

Kevesebbet kaptam a filmtől, mint amennyit vártam. Igen, nagyon nyomasztó és nagyon depressziós, ami némiképp indokolhatja a film lassúságát, de nem mentség arra a sok és hosszú üresjáratra, ami uralja a filmet. Külön-külön minden rendben van a filmben, a színészi játék, a zene, az operatőri munka, a rendezés, de nem állt össze egy olyan egésszé, ami zseniálissá tesz egy filmet.