
Vélemények (5)
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Nagyon érdekes latin-amerikai életérzés-történet, melyben mindenkinek megvan a maga személyes pokla, és a viszonyok össze vannak kuszálódva. A hangvétel melankolikus, a tempó közepesen lassú. Muriel (Sophie Marceau) lebénult egy közlekedési balesetbe... Teljes kritika
Örültem, hogy Christopher Lambert volt az egyik főszereplő, bár azt nem nagyon szívleltem, hogy ilyen lerobbant figurát játszott. Hozzá inkább a „Hegylakó” McLeod-ja illik, de ezt az ex-bokszoló alakot is remekül a saját személyére szabta. Sophie Marceau nekem 1985 óta akármilyen szerepben látom, mindig a „Házibuli” Vic-jeként jut az eszembe, pedig nagyon tehetséges, sőt néhány alkalommal még rendezett is. A film kissé hasonlított az „Életrevalók” jellegéhez, de az sokkal vidámabb volt. Egynek azért ez is elment, sőt…
A történet kicsit a többször áztatott teás zacskóra emlékeztet, de még így is Sophie mosolyáért éri meg leginkább megnézni.
A kezdet egy kicsit zordnak tűnhet az egyszerű halandó számára, ahogy mindkettejük problémái kibontakoznak.