A függöny

Annyira bot egyszerű a slasher műfaj... Kell hozzá egy (vagy több) karakteres gyilkos, néhány jól kivitelezett gyilkosság, pár szerencsétlen, 8 bites áldozat. Esetleg egy kis meztelenkendés. Ennyi. Mégis annyi, de annyi film számára nem sikerül kivitelezni még ezt a bárgyúan egyszerű követelményt sem... Ez a film is egy közülük. Egy kispórolós, elviselhetetlenül unalmas SEMMI. Egy semmi. Komolyan mondom, nem értem, hogy lehet egyáltalán ennyire semmilyen filmet készíteni. Ennyire nem teljesíteni még a műfajra jellemző minimum elvárásokat sem. Több száz hasonló filmnek sikerült legalább a gyilkosságokat vagy a főgonoszt jól megoldania... Ennek nem.

Nem rossz slasher. Igaz ugyan, hogy vannak benne hülyeségek, és hát a forgatókönyv se túl eredeti, mégis jó a hangulata, mint a gyilkolászó rém maszkja. Igazán gusztustalanra sikerült...

Nem nyújt maradandó élményt. A rendezés egy kicsit a Péntek 13. első két részére emlékeztetett, de valahogy itt nem érvényesült, nem volt az igazi a hangulat. Némelyik színész egész jó volt, de ők is felejthetőek voltak, a vágás meg egyenesen borzalm... Többas. Ellenben a maszk, amit a gyilkos viselt, szerintem tényleg ijesztően nézett ki és a zene is kellőképpen rémisztő volt. Az, ami dobott egy kicsit még az összképen, a befejezés. Nem az az óriási katarzisélmény, csak egy egész jó fordulat. De ez még mindig csak ahhoz elég, hogy gyengus legyen a film, nem pedig rossz.

Eleinte kezdtem volna aggódni, hogy valami szart nézek megint, de akkor jött pl. az a jégen gyilkolászó rész, meg ilyenek és kezdett jobb lenni. A végére már egészen jóra változott és azt lehet mondani, egészen tetszett a végén a záró zongora motívum is.