José María Cabral igen tehetséges rendező, mesteri, ahogyan a magányt, az idő múlását, a karaktereket ábrázolja. Valójában két utazást láthatunk, az egyik a fizikai, a másik pedig a mentális, s az a finomhangolás, ami a kettőt összeköti, na az teszi zseniálissá és nagybetűs filmmé A filmvetítőt.
Valójában abban reménykedtem, hogy egy romantikus film kerekedik ki az egészből, de a történet végig kitartotta azt a fajta feszültséget, amely már az elejétől fogva jellemezte. Szerintem ez nagyon ritka manapság, egy igencsak jó thrillert sikerült összehozni.
Álmodozóknak való film, olyanoknak, akik képesek átérezni Elisio magányát. Számomra túlságosan melankolikus, néha vontatottan halad csak a cselekmény.