SuperBoi

A Renoir tipikusan az a film, ami után nem feltétlenül tudod elmondani, hogy “mi történt”, de mégis benned marad. Néha kicsit széteső a sztori, viszont a képek, a nyári hangulat és a főszereplő kislány tök hitelessé teszik. Nem egy könnyű nézés, de elég különleges élmény.

Előzetesben volt valami sötét, de izgalmas “lélekutazós” hangulat, gondoltam, hogy legalább vizuálisan ütni fog. De a film közepére már nagyon kilátszott a sablonosság: időutazás, múltbéli flashbackek, trauma, mindez romantikába csomagolva. A sztori vontatott, párbeszédek túl direktnek hatnak, szinte nincs helye annak, hogy magától hasson. Szépnek szép, de semmi újat nem adott, és inkább volt fárasztó, mint elgondolkodtató.

Kifejezetten bejött! Fliegauf levetkőzte a komfortzónáját, és valami egészen furcsa hibridet hozott létre, amit nem is lehet könnyű besorolni. A karakterek kaotikussága, a hangulati feszültség, az ambíció mind működik – még ha nem mindig konzekvensen.

Őszintén szólva, többet vártam. A film szép képekkel és zenével operál, de mélyebb betekintést szerettem volna Vini személyiségébe és a pályán kívüli életébe.

Nem tökéletes, de hoz elegendőt abból, amiért tetszett az első rész, valamint Kendrick és Lively párosa szerintem továbbra is jól működik.