Nagyon jó lélektani és társadalmi dráma, amely őszintén beszél egy válságba jutott család életéről. A film fő erőssége, hogy nem akar meggyőzni arról, kinek van leginkább igaza, hanem inkább arról, hogy a sivár élet okozói nagy mértékben önmagunk vagyunk. A nyugati életforma kiüresedése és a családi összetartozás meggyengülése hosszabb távon nagy tragédiákat okoz, és jó lenne azon elgondolkodni, hogy a házasulandó felek szeretetből vagy csak valamiféle érdekből, esetleg kényelemből választanak párt maguknak.

Első osztályú dráma, azt boncolgatja, milyen hatással van egy hosszú házasság felbomlása az érintett felekre és a fiukra, aki nem is sejti, hogy valami nincs rendben a családi fészekben. Anette Bening már sok jó filmben bizonyított, és most is hozta ... több»a formáját, meg hát nyilván a forgatókönyv és a rendezés is kifogástalan, William Nicholsontól nem is vár mást az ember.

Érzelmes film, de nem az a fajta rózsaszín, nézhetetlenül szirupos. Sokkal inkább a kiforrottság, megfontoltság jellemzi, szimpatikusak a karakterek, nincsenek fölösleges párbeszédek. És amiért külön plusz pont jár, nem ítélkezik.

Egy ilyen megalkuvást nem tűrő cím után nem is számítottam másra, mint egy ütős drámára. Nem könnyű téma, nem is volt könnyű megemészteni magát a történetet sem. Nem kis dologra vállalkoztak a készítők, de szerintem nem vallottak kudarcot, legalábbis... több» érezhető az is, milyen állásfoglalást is tettek le ők maguk, ugyanakkor nem akar a történet didaktikusan terelni engem mint nézőt valamilyen irányba.

Fontos megjegyezni, ez egy romantikus film, viszont szerencsés módon elkerüli azt, hogy valamilyen melodrámába forduljon át. Talán emiatt egy kissé szikár is a narrációja, törekszik arra, hogy objektíven látasson valamit, és így ehhez kellet némi türelem, de ezt nem lehet negítvumként felróni.