Nagy fába vágta a fejszéjét a japán gyökerű, de a japán nyelvet nem beszélő amerikai filmrendező, Cary Joji Fukunaga. Egy olyan angol klasszikus regényt vitt filmvászonra, amelynek már eddig is számos kitűnő feldolgozása született, példaként megemlít... Teljes kritika
Eszementül jó lett a története ennek a filmnek, impozáns jelenetekkel lett tarkítva. Ebben a filmben a helyén volt az egész rendezés és látványvilág. Ajánlós fajta.
A szinészválogatás telitalálat. Sodró, magával ragadó, sőt, humoros, és már -már thriller-szerű . Egyszer legalább látni kell.
Nekem nagyon bejön ez a műfaj nagyon tetszett. A könyv után a film is nagy élmény volt. Az érzésekkel és érzelmekkel játszik ezért nagyon hatásos, megfogó.
A bemutató alapján nagyon vártam a filmet és szerencsére csalódnom se kellett benne. Egy nagyon vagány nagyon jól összerakott filmet kaptam, ami tele volt sok jól megkomponált zenével és humorral. Szórakoztató és aranyos szereplőkkel volt tele. Imádtam. :)
Aki nem olvasta a regényt, annak eléggé összevissza lesz a film, szerintem. A történetből rengeteg szál kimaradt, így lapos lett és komor az egész film. Nekem a színészek alakítása se ötös!
Ha romantikát és realizmust akarnánk Alkonyat és Fűrész helyett illusztrálni a tinédzser korosztálynak, akkor erre most ez az ideális film, mert a székhez ragaszt. Charlotte Brontë talán nem is sejtette, de ő már azt is tudta, milyen feszültséget tud teremteni az, amikor a romantikus drámába még egy kis thriller is keveredik.