Láthatás

Hát ez nem az a film, amit popcornt majszolgatva néz az ember, hanem zaklatottan. Gyakorlatilag olyan, mint egy házi dokumentumfelvétel, mintha nem is filmnek készült volna, hanem megkértek volna egy amatőrt, pl. engem, hogy vegyem filmre azokat a do... Többlgokat, amik ezzel a szétesett családdal történnek. Denis Ménochet elég jól adja a visszataszító agresszort. A kiscsákót játszó koravén arcú kiscsákó pedig a korához képest meglepő teljesítményt nyújtott (elvileg 12 volt a forgatáskor, de elég érthetetlen titkolózás megy a neten az életkoráról, ezt is csak egy francia oldalról sikerült kisilabizálni – sajnos a francia nyelv nem az erősségem, de gondolom, az „agé de 12 ans au moment du tournage” azt jelenti). Nekem kicsit hiányérzetem maradt, mert nem tudtuk meg a tarthatatlanná fajult helyzet előzményeit, nem kaptunk kapaszkodókat ahhoz, hogy az apa viselkedését megértsük, az anya esetében is csak annyit tudtunk meg, hogy kerüli a volt férjét, de mindenkinek kicsit rejtve maradt a motivációja. Biztos szándékosan nem akarta ezekkel elvonni az alkotó a figyelmünket, de attól még számomra ez hiányosság maradt.

A Láthatás az a fajta minimál és hiperrealista dráma, ahol végig az az érzésünk, hogy az eseményekbe véletlenül csöppenünk bele. Úgy kísérjük végig a családot a történeten, hogy első kézből látjuk, mi történik - és még egy kicsit szégyellhetjük is ma... Többgunkat - hiszen emberek magánéletébe látunk bele. A film lassan építkezik, és bár már az elején van rá némi utalás, hova fut ki a vége, mégis tartózkodik attól, hogy szánkba rágjon dolgokat. Aki kedveli ezt a fajta kendőzetlen, mindenféle romantikától és túlzásoktól mentes stílust, annak biztos nagyon be fog jönni ez a film is - de aki valami könnyed szórakozásra vágyik, az biztos, hogy keserűen csalódni fog. Ez nem egy szórakoztató film, nem felemel, megnevetett vagy kiemel egy kicsit a valóságból: épp az a célja, hogy beledöngöljön a létezés anyagpadlójába, és szinte kéri, hogy érezd magad nyomorultul. Egyik szereplőt sem teszi ok nélkül szimpatikussá, esélyünk sincs, hogy bárkit megszeressünk a történetben - csak némi távolságtartással kalauzol végig minket egy igazi családi drámán, aminek nincs és nem is lehet jó megoldása. A szűkre és feszesre szabott rendezés egy pillanatra sem hagyja, hogy elfordítsuk a fejünket, és egy gyakran emlegetett témát tesz mikroszkóp alá: a családon belüli erőszakot, és teszi ezt mindenféle sallang vagy túlzás nélkül. Vitaindítónak, szétcincálásra és megbeszélésre tökéletesen alkalmas film abból a fajtából, amit érdemes megvitatni másokkal.

Csak csatlakozni tudom az előttem szólóhoz, ilyen maradandó filmélményben elég rég volt már részem. A sztorija baromi erős, és ahogy fel van építve, hát, nem is találom a szavakat. A lehető legjobb szívvel ajánlom mindenkinek. Nem fogtok csalódni!

Eddig számomra ez volt az év legkellemesebb filmes csalódása. Nem vártam túl sokat, de rendesen beleszögezett a székbe a Láthatás, és pár óráig bennem is maradt a hatása. Piszkosul kemény, és nagyon jól összerakott film, műfajában egyedülálló.

Talán az év egyik legütősebb filmdrámája. Ha valaki meg akarja érteni, hogy mi az igazi félelem, azt ebből a filmből sokszor szavak nélkül ismerhetjük meg. Szerintem ha minden fiú és férfi megnézné, ez egy jobb világ lenne.