Keménykalap és krumpliorr

Régen tudtak jó magyar filmeket csinálni. Manapság már nem is emlékszám rá, hogy mikor láttam utoljára jó hazai filmet.

A Keménykalap és krumpliorr talán az egyetlen olyan film, amit nemcsak gyerekkoromban szerettem, hanem még most is képes szórakoztatni. Családi- és gyerekfilm kategóriában az egyik legjobb, amit valaha láttam. Megvannak a maga apró kis szépséghibái, ... Többa gyerekszereplők néhány jelenetben úgy mondják fel a szövegüket, mintha az iskolában felelnének, a hangeffektek is már-már a kevesebb néha több határát súrolják, mégis annyira őszinte és kedves az egész történet, hogy képes nosztalgiát ébreszteni a nézőben - nem a hetvenes évek, sokkal inkább egy ábrándos gyermekkor iránt. Ha van olyan, aki még nem találkozott vele, bátran ajánlom, akár a rövidebbre vágott mozifilm változatot, akár a négy évvel korábban bemutatott sorozatot.

Ezeken nőttünk fel, régi jó kis magyar ifjúsági filmek.

"Itt van, megjött Bagaméri, aki a fagylaltját maga méri." Te jó ég, hányszor hallottam már ezt a klasszikus mondatot? Rengetegszer. Imádom, és a mai napig rajongója vagyok ennek a csodálatos ifjúsági sorozatnak. "A kankalin sötétben virágzik." Hát ig... Teljes kritika

Csukás István regénye alapján készült a sorozat, amely az egyik legismertebb magyar kalandszéria a hetvenes évekből. A beteg társuk felvidításáért cirkuszi előadást szervező gyerekek és az útjukat keresztező fagylaltárus, Bagaméri kalandjai a legnépszerűbb sorozatok közé emelkedtek hazánkban. Valószínűleg nem véletlenül, hiszen remek színészi alakításokat láthat a néző. A négy részben a gyermeki képzelet, furfang, a tinik gondolkodásának és látásmódjának szinte minden alkotóeleme jelen van. A kaland iránti érdeklődés, a hőstettek utáni vágy, a harsány jókedv, a bohóckodás mind lételeme a szereplőknek. Érdemes megtekinteni ezt a remekművet, és nemcsak az azóta már szlogenné vált szövegei miatt.