KIX

A KIX első pillanatai megtévesztően könnyedek. Budapest sivárabb kerületeiben követjük egy kisfiú, Sanyi útját, aki a kamerának már-már barátságosan pózol, látszólag gondtalanul lődörög, cigizik, káromkodik, és saját szabályai szerint éli az életét, ... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Nagyon nehéz volt nézni a filmet, de úgy érzem, hogy szükséges volt. Sanyi egy utcán nevelkedő hülyegyerek, aki a végére nagyon megjárja. A társadalom s*gglyukába látogatunk el kissé idegesítő amatőr videókon keresztül, olyan életkörülmények közé Bud... Teljes kritika

Végignéztem a filmet annak ellenére, hogy idegesített a kamerarángatásos technika. A magas pontszám behúzott, de én nem találtam benne semmi olyat, ami miatt csatlakozni tudnék a lelkendezőkhöz. Egy dokumentumfilmnek nem kell feltétlenül szórakoztató... Többnak lennie, oké. De hordozzon magában olyan információt, amit még nem tudtunk, vagy váltson ki olyan érzelmeket, ami cselekvésre késztet. Ez így csak egy valóságshow, még akkor is, ha több benne a valóság és kevesebb a rendezés. Ezzel együtt kívánom Sanyinak, hogy sikerüljön maga mögött hagynia gyerekkora világát, és egy boldogabb életet biztosítani a jövendő családjának.

A Kix az a fajta film, amely eleinte magához ölel, majd váratlanul földre dob és hasba rúg. A történet egy szegény, de önfeledt gyermekkort mutat be, mégis kilátástalanságot hagy maga után egy olyan világban, amely nem engedi, hogy jó történjen. A do... Teljes kritika

Megrendítő látni, ahogy egy csillogó szemű, szeretetéhes kisgyerekből egy elveszett lélekké válik Sanyika. Mai magyar sorsot megjelenítő film azokról, akik az élet rossz oldalára születtek.

A film elején még csak egy „szokványos” utcagyerekekről szóló dokufilmre asszociáltam, aztán egy olyan történet, életút kerekedett belőle, amire a készítő igazán büszke lehet, 12 évet így figyelemmel kísérni, megörökíteni... Hatalmas elismerés!

Ez egy igazán elszomorító történet. Sajnos a film nem kitaláció, nem a filmkészítők és a forgatókönyvírók gondolataiban született meg. Ez a film sajnos a mai magyar valóság. Azt mutatja meg, hogy szülők és gondviselők nélkül egy gyermek hogyan veszik... Több el. És akkor még meg sem merem említeni a gyermekotthonokban uralkodó állapotokat. Sajnos ezeket a gyerekeket nem kis számban lehet látni budapesti utcákon tengeni-lengeni, az aluljárókban, a köztereken, a lepukkant lakótelepek eldugott zegzugaiban. A filmben szereplő kisfiút nagyon sajnáltam, mert mint szülő, egy gyermeknek sem kívánom, hogy ilyen körülmények között nőjön fel. Mélységesen elszomorító volt ezt végignézni ebben a filmben, mivel nagyon valósághűen adta vissza a fiú fejében kavargó gondolatokat, a lelki állapotát, viszonyát és hozzáállását a külvilággal. Akcióra reakció, mondhatnánk. Ha ti így bántok velem, velünk, mi is így fogunk bánni veled, veletek. A film készítői remek munkát végeztek. Amit be akartak mutatni, azt megtették. 5 pont!

Miért is van szükség ezekre a témájú filmekre? Egy normálisan működő társadalomban nem kell a filmnek a fókusza, nem kell a hír róla. Mert a társadalom kompetens vezetői tudják, hol kell jól mit és hogyan tenni, nem szavakkal, hanem tettekkel. Kompetens hozzáértéssel. Ez a film egy érzelmi zsarolás.

Őszinte és nyers filmes alkotás, olyasmi, amit nem felejt el könnyen az ember. Érdemes adni neki egy esélyt mindenképp.

Gyenge dokumentumfilm. Sem dramaturgiailag, sem vizuálisan nem kiemelkedő. Amatőr munka.

Nagyon eredeti film, szinte minden elemében, és azt kell, hogy mondjam, hogy ez a játékidő egyszerűen elrepül.