Ha film, akkor Wes Anderson. Benne még nem csalódtam, és tudom, hogy bármihez is legyen kedvem, az ő munkái közül kell választanom. Meghajolok a munkássága előtt.
Meglepően jól áll neki ez a modernizált mesevilág. Kicsit olyan érzés, mintha valaki fogta volna a gyerekkori fantáziádat és ráeresztette volna a mai családos, képernyőfüggős sztorikat. Nem minden poén ül, de az egésznek van egy tök őszinte, meleg hangulata. Nem akar túl okos lenni, csak szórakoztat, és ez működik.
z a film konkrétan olyan, mintha egy rémálmot néznél hajnali 3-kor félálomban. A sztori néha kicsit túltolja a misztikus részt, de a hangulat brutál erős. Az a hotel… instant para. Adam Scott meglepően jól működik ilyen sötét szerepben
Ez a film pont olyan volt, mint egy hétvégi családi mozi, aranyos történet, színes kaland, de néha kicsit túl egyszerű. A karakterek jófejek, és van arca a humorának is, de nem igazán ütött annyira, mint vártam. Viszont a kőkorszaki vibe + a varázslatos madár simán elvitte az egészet
Ez a film olyan brutál és kaotikus lett, hogy még a zombikra se úgy nézel többé, mint „csak zombikra”. A sztori néha randomnak tűnik, de a vizuális hangulat, a sötét humor és a nonstop feszültség simán tartja benned a lelket. Komolyan vártam már egy ilyen őrült folytatást a franchise-ban.
Impozáns képvilág, de túl steril. Mintha egy feminista festményre bámulnék végig, de hiányzik belőle az a szabad, izzó lázadás. Hiába a történelmi háttér, nem érzem a mozgatórugókat, csak a szép képeket.
97 A varázslatos titokfa (2026)