A szenvedély íze

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ez a film egy igazi különlegesség. Ha meg kellene határoznom a műfaját, akkor ASMR ételpornó romantikus szállal. A történet egy szakácsnő és egy séf kapcsolatáról szól, a helyszín egy Loire menti kastély, a 19. század vége felé. Én az első húsz percb... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Már nem igazán értékelik a férfiak a főzés tudományát, pedig fáradságos, időt és figyelmet igénylő munka. Ezt a filmet nem szabad leegyszerűsíteni csak a „főzésre” koncentrálva. A főzés szerelem és művészet! Mikor gondosan kiválogatjuk a hozzávalókat... Teljes kritika

Számomra abszolút egyszer nézős darab. Látványra nem igazán rántott magával, nem szaladt össze a számban a nyál, sőt. A néhány desszert pedig, amit mutatnak, nem valami jól sikerült. Még gyakorolhattak volna. A sütés-főzés iránt szenvedély érezhető v... Többolt, de a két ember közötti tüzet én nem éreztem. Juliette Binoche gyönyörű a filmen (is), ez tagadhatatlan, de a történet picit egy helyben topogó. Értem én, hogy művészfilm, de valahogy pont a fűszer hiányzott belőle, hogy megmaradjunk a témánál.

Az első negyedóra azzal telik, hogy megfőznek egy vacsorát. A második, hogy megeszik azt. És még mindig van hátra közel két óra... A Paprika TV-n ez lehet, hogy normális, egy játékfilm esetében távkapcsoló után kiált.

Nem tagadom, nekem ez volt az év első legjobb filmes élménye. A szenvedély íze épp egy olyan film, amellyel kapcsolatban úgy tudok érezni, hogy szívesen megnézném még többször is.

Alapból Juliette Binoche miatt voltam kíváncsi erre a filmre, és nem is csalódtam. Szerintem hihetetlenül jó történet, remek hangulattal és persze mindig is szerettem azokat a történeteket, amelyekben jelen van a gasztronómia. Ez egy remek párosítás.