Nekem ez a második rész vegyes érzéseket keltett. Jó volt, hogy végre többet kaptunk a maszkos idegenek háttértörténetéből, meg Madelaine Petsch tényleg odatette magát, ő viszi a show-t, amikor kell. Viszont sokszor éreztem, hogy a feszültség lazult, és a horror sokszor sablonossá vált: tudod, hogy mi fog következni. A látvány szép, hangulat rendben, de hiányzott az a brutális “meglepetés”, amit vártam.
Szóval van két haver, aki esküvőkön crash-el, nőket gyűjt, meg minden. A poénok bejönnek, Wilson és Vaughn ütősek együtt, de a sztori kicsit szétesik a második félidőben. Christopher Walken karaktere menő lehetett volna többet, de csak mellette táncolnak. Ahogy ellaposodik, az kicsit lelombozó. Összességében jó, de nem kiváló.
Ez a film egy kacér szatíra az AI‑őrületről. M3GAN mint hős? WTF? És mégis működik. Johnstone tudja, mikor legyen vicces, mikor menjen túlzásba – plusz a T‑2‑es élmény, a globális küldetés és a lógatott karkifejezések mind betalálnak.
Egyszer nézhető, de messze van az eredeti varázsától. A fiatal főhős kedves, de a sztori annyira sablonos, hogy néha értelmetlennek éreztem a sok edződést és csatát. Olyan, mintha a régi film kifacsart, újrakevert verzióját látnánk. Nem rossz, de nem is kiemelkedő.
61 Hívatlanok – Második fejezet (2025)