A zongoratanárnő

Természetesen nem lehet szeretni ezt a filmet, nem is ezért készült. Több mint húsz évvel a megjelenése után újra megnéztem, és sokkal jobban tetszett, mint korábban. Huszonéves fejjel azt gondoltam, hogy a rendező szándékosan sokkolni akarja a nézőt kissé hatásvadász módon, de most már úgy gondolom, hogy ez egy teljesen realista alkotás, rendezői túlkapások nélkül. Igen, vannak ilyen emberek közöttünk, ha tetszik, ha nem. A lelki sivárság és deformáció ábrázolása a főszereplő arcán keresztül legalább annyira nyomasztó látvány, mint a direktebben nyugtalanító jelenetek. Isabelle Huppert, a francia film nagyasszonya lenyűgöző és elképesztő minden gesztusában, az átlényegülése katartikus teljesítmény. Ebben méltó partnere a fiatal hódolója. Nyugtalanító és zavarba ejtő alkotás, de bizarr módon mégis jó, hogy elkészült.

A film készítésének idejében Elfriede Jelinek még nem kapta meg a Nobel-díjat, erre három évvel később került sor (az átadáson személyesen nem jelent meg, videoüzenetet küldött), de honfitársa, Michael Haneke „kiszúrta” magának a regényt, mert nagyon... Teljes kritika

Többet vártam tőle. Azt hittem lesz benne valamilyen románt, de nem. A tanár szexuális beállítottsága elég érdekes volt. Maga sem tudta, hogy mit akar.

Számomra ez a film egy undort keltő és rossz alkotás. Nem tudom a készítők mit akartak elérni vagy hogy hogyan akarták elérni a nézőket a filmen keresztül, de ezt nem ajánlom senkinek. Csak időpocsékolás. Minden perce idegesítő szinte és csak gratulá... Többlni tudok magamnak hogy végig tudtam nézni. Szemtanúi lehetünk egy rendellenes anya-lánya viszonynak. Ebből következik a főszereplőnő szexuális zavarodottsága ( azt hiszi magáról mazochista de szerintem csak egy karótnyelt spiné aki az asszexualitás egyik válfajának jeleit mutatja). Kapunk egy srácot is a filmből aki azon kívül hogy tenyérbemászó jellem, nem rossz ember. Mégis nőként az utolsó jelenetekben le tudtam volna köpni olyan pálfordulás megy végbe mind a 2 szereplőben szinte rögtön, hogy felidegesített és abbahagytam. De folytattam ( Bár ne tettem volna ) és nem lett jobb, megvolt a katarzis és a lezárás valahogy elmaradt.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Láttam már sok elképesztő filmet, de valahogy mindegyikben találtam valami hajszálvékony fogózkodót a mentségre. Hát ebben nem! Számomra ez egy nagyon beteg film volt, csak azért nem hagytam abba, mert reménykedtem valami apró pozitívumban. A pengés ... Többjelenetnél majdnem hátast dobtam, ráadásul több verzió is megfordult az agyamban, hogy ezt most miért csinálja. Vagy a mosdóban a fiúval való „játszadozás”. Az is egy teljesen beteg elme szüleménye. Vagy az üvegpohár összetörése, milyen gonosznak kell ahhoz belül lenni, hogy valakinek ilyesmi az eszébe jusson? Nem lehet minden vétket a szeretetével megfojtó anya számlájára írni. Egy intelligens, művelt 40-es felnőtt nőről van szó, aki teljes tudatában volt tetteinek, kérhetett volna külső (orvosi) segítséget. A lányom 8 évig zongorát tanult, belegondoltam, hogy egy ilyen nő kezei közé került volna, a hideg futkosott tőle a hátamon. A fiú is megérdemelte a sorsát, az anya rettentő idegesítő volt, de ő legalább egy tükörképet mutatott nekünk, szülőknek, hogy milyenek ne legyünk sohase. Érzelmileg egyik szereplővel se tudtam azonosulni, nem tudtak hozzám közel kerülni, s nem láttam az okot se, hogy mi volt ezzel a célja az írónak és a rendezőnek. Közben Kim Ki-duk jutott az eszembe, neki vannak hasonlóan megbotránkoztató, naturalisztikus filmjei, de azok fényévekkel jobbak, ott logikusan mindig fel van építve az ok-okozat. Egy pozitívuma van a filmnek, mindhárom főszereplő kiválóan alakította a reá szabott megterhelően nehéz szerepet.

Érdekes film volt, a tanárnő szexuális beállítottsága beteges, mondom ezt úgy, hogy sok mindent láttam már az életben. Az anya-lánya viszony is, főleg az anyja irányából volt igazán beteges, de hát sajnos sok ilyen van az életben is.

Mindenképpen említésre méltó film ez, mesterműnek nem mondanám kifejezetten, viszont nagyon jól volt ábrázolva a tanárnő. Meghökkentő betekintést nyerhettünk egy fura és deformált nő agyába, akinek konkrétan csak egy rohadt retkes pszichológusra lett volna szüksége, ezáltal én csak sajnálni tudtam.

Ezt sem nekem készítették. Ez a frusztráltság, ez a feszültség már fárasztó volt. Más filmjét nem láttam még Hankénak, és lehet, hogy ez így is marad.